a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

föllépéstől, sőt hallgatásával, késedelmezésével akarva-akaratlan a
zsidóellenes rétegek malmára hajtotta a vizet. A quieta non movere
konzervatív kormányzati elve azonban ismételten elégtelennek bizonyult,
a cselekvés elkerülhetetlenné vált. A Miniszteri Országos Ideiglenes
Bizottmány már ismertetett április 3-i rendelete csak egy láncszem volt
az intézkedések hosszú sorában. A szelet akarta kifogni a vitorlából a
Batthyány-kormány, amikor az április 19-i pesti zavargások után
elrendelte a helyi zsidók összeírását azzal az indoklással, hogy miután
az 1840:29.tc „[…] a zsidók városokbani megtelepedésének módját
elhatározza, mindazok, kik a törvény értelmében telepedtek meg
Budapesten, törvényes jogaiktól meg nem foszthatnak; azokra nézve
pedig, kik a törvény rendeletének megszegésével telepedtek volna le, a
belügyminiszter az illető hatóságoknak kiadta a rendeletet, hogy e
részben, a kellő vizsgálat előbocsátásával, a törvény szigorú megtartását
eszközöljék.”105
A pesti május 8-i rendbontások miatt Szemere Bertalan
belügyminiszter május 9-én 783 sz. rendeletével preventív és represszív
intézkedésekre hívta fel a polgármestert.106 A zavargások újbóli
országos fellángolása arra ösztökélte a belügyminisztert, hogy a
szenvedélyek mérséklése s az események közigazgatási útra terelése
érdekében az egész országra kiterjessze a zsidók pontos összeírását, s
ezzel kapcsolatban annak felülvizsgálatát, vajon van-e települési
engedélyük. Az 1840. évi 29. tc. végrehajtása céljából Szemere 1848.
május hó 13-án kelt 1261/B sz. rendeletével107 a megyék és
városok108 „egyetemének” meghagyta hogy a törvényhatóság
„határában létező zsidókat” családonként, minden hozzátartozóikkal
együtt, legföljebb két hónap alatt pontosan írassa össze. (A
törvényhatóságokhoz intézett rendelet szép szavakkal lép ugyan fel, de
136