a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

között. A negyedik pedig közömbös volt vagy ellenséges.” –
BENCE:1988, Külső, 17.
164/ A status quo ante hitközségek létrejöttéről és az ortodoxiához való
viszonyukról lásd KATZ:1999, 270-264, történetük későbbi alakulásáról
HARASZTI György: A magyar zsidóság helyzete Trianon előtt és után
(egy ismeretlen dokumentum a status quo ante hitközségek történetéhez).
in: Keresztény-Zsidó Teológiai Évkönyv 2003, (Budapest: Keresztény-
Zsidó Társaság, 2003), 32-39.
165/ Hasonló jelenségek Németországban is megfigyelhetők, ahol szintén
sor került önálló ortodox hitközségek alakulására, de ezek elkülönülése
nem öltött átfogó jelleget. Az ortodoxia belső autonómiájának fenntartása
mellett a gyülekezetek nagy többsége megőrizte egységét –
KATZBURG:1999, 95.
166/ Az elkövetkező évtizedekben a neológok a szétválás
érvénytelenítésére törekedtek
1896-ban kérelmezték az Egyetemes Gyűlés, azaz egy újabb kongresszus
összehívását, de hiába. Tíz év múlva ezt a kérelmüket megismételték, de
gr. Apponyi Albert (1846-1933) vallás- és közoktatásügyi miniszter újfent
elutasította, mivel az ortodoxok álláspontja nem változott és a kormány
nem kívánt kényszert alkalmazni. Sikertelen volt a neológok 1906-os és
1908-as kísérlete is – KATZBURG:1999, 99, 186.
167/ KATZBURG:1999, 95.
168/ Egy újabb becslés szerint (ZEKE Gyula: Szakadás után… Adalékok
a magyarországi zsidóság felekezeti irányzatainak
társadalomtörténetéhez (1868-1949) in: HÉT ÉVTIZED:1990 1., ,152) a
neológok és status quo ante irányzatok együttes arányszáma az
elkövetkező évtizedekben a következőképp alakult: 1880: 43,9%; 1890:
45,2%; 1900:47,8%; 1910: 48,1%. A vidéki erőviszonyokra lásd például
Ö.KOVÁCS:1996 és CSÍKI:1999, passim.
232