UTAZÁS

io8
megkapja a hegyvidék nagyobb arányait. Az emelkedő vasútról
Koppányiul szédítő mélységbe pillanthatunk, mely tág
völgyhöz hasonlít, hol száz meg száz kisebb-nagyobb ágra
szakad a Glommen s'a tájnak oly képet ad, mintha a környék
összes vizei megáradtak volna s számtalan szigetet alkotva,
alattunk egyesülnének. Nyugat felé magas hegyek zárják el
a katlant, tetejük csupa szikla, fa nem tenyészik már ott,
sársrás moh az esrvedüli növény, a mi a köveken kivehető,
A vonat 582 m. magasan robog, mindinkább vadabb lesz a vidék,
megpillantjuk a nagyszerű Grottingbratten (1 164111.) havas
kúpját, s újabb 100 méternyi emelkedés után Barkáidnál, szép
sziklahasadékon kívül, a Glommen vízesését, a Barkáidfos-t
látjuk, majd az 1710 m. magas, gabbro és serpentin kőből
álló, havas ormú Tronfjeldet kerüljük meg, felhágva a 487 m.
magasan fekvő Auma állomásra. Zord, kietlen vidék ez minden
élet nélkül. A fák mind téli álomban vannak, a törpe nyir
élősködik leginkább a zsombékszerüen dombozott gyepen.
A hó avasúti vonal közvetlen közelében fekszik, akár deczemberben
nálunk. Mezőgazdaságot hiába keresünk; egy-egy
rét, egy kis gyepes, rajta legelő tehenek, ez itt az ember gazdasága,
gazdagsága. Néhány apró kunyhó alatt élnek az emberek,
teheneket, kecskéket tartva; a sajtkészítés főjövedelmük.
Ok csinálják azt a sötétbarnás édeses kecskesajtot
a «Mrmrfö-ot és a savanykás ízű, tehéntejből készült dGammelosfa-ol,
melyet Norvégiában székiben majdnem minden
étkezésnél élénkbe tesznek. A tejgazdaságra is kiváló gondot
fordítanak, mert a tej szintén kedves eledele a norvégeknek
s minden alakjában keresett s a főzésnél, ételkészítésnél
nagy szerepe van. Az ilyféle havasi kunyhók, hol nyáron
át a hegylakó norvég teheneivel és kecskéivel tanyázik
a «Saeter», körülbelül annyi, mint Erdélyben az oláh «stina»,
vagy az osztrák és bajor havasok közt az «Alm».