UTAZÁS

28
itt dolga; a léha sétálót, ezt a különben gyakori és számban
is erős városi typust, alig találjuk itt.
A házak építési modora is — főleg a régiebbeké — bizonyos
határozott jellegű, feltűnő rajtuk a temérdek sok
ablak — alig van közöttük falköz, —-a mi arra vall, hogy az
emberek világosság után küzdenek már, mert a város 5 ^4042
ész. szél. alatt való fekvésénél fogva a hosszú esték az év egy
jó részét betöltik. Az ablakokon nincsenek afféle redők, mint
nálunk, hanem vászonból készült árnyéktartók, melyek kicsiben
teljesen találnak a nálunk boltok és kirakatok vagy
kávéházak elé feszített napfogókhoz. Még egy sajátságos kis
készülék is magára vonja figyelmünket, mely temérdek ablakon
látható nemcsak itt, Norvégiában és Svécziában is, ez
a nálunk ismeretlen, de felesleges «Spion», a mint északon
nevezik.
Ez a kis készülék leggyakoribb formájában szakasztott
olyan, mint egy ostyasütő, melyet félig nyitott helyzetben
alkalmaztak az ablakok elé; sárgarézből van s a gömbölyű
végén két külső oldala tükröt mutat. Látni olyanokat is, hol
a vég nem gömbölyű, hanem hosszúkás négyszög. Czélja
ennek egyedül a kíváncsiságban gyökeredzik, de némileg
menthető is, mert a dán levegő nem olyan ám mint a mienk,
a nyár rövid, többször és tovább tart a. hűvösség, mint a mi
magyar földünkön. Az emberek azonban legalább is annyit
akarnak látni szobáikból — ha nem többet — mint mi, a
meleggel pedig gazdálkodni tudnak, ablakot csak a legszükségesebb
időtartamra nyitanak, az ablakok szerkezete sem
olyan, hogy hamarosan kitárni s elcsukni lehetne, mindezeken
hát segít a «Spion», mert ebben a szobában ülő kényelmesen
láthatja mi történik az utczán jobbra-balra s szemlélhet
a nélkül, hogy elárulná jelenlétét. Az emeletekben
gyakran még a két oldal tükör fölött egy harmadik is van