UTAZÁS

201
A kékszínű dolmányszabásu egyenruházati! tengerész növendékek
meg, felhasználva a pihenést, jöttek-mentek, a partról
és a partra.
Sokáig elnéztük e tarka képet, mely hangulatot fakasztott
bennünk, különösen mikor a hajó zenekara reázendített
a norvég hymnus szivetjáró dallamára, melyhez a nagy norvég
költőnek, B/ömson B/örnstjeme-nek következő szép
szavai tartoznak:
«Ja vi elsker dette landet,
Som det stiger írem
Furet veirbidt over vandet,
Med de tusind hjem.
Elsker, elsker det og tanker
Frá vor far og mor.
Og den saganat, son sanker
Sanker drömme frá vor jord.»
(Igen, mi szeretjük ezt az országot, a mint szaggatottan
és marva időtől kiemelkedik a tengerből. Szeressétek,
szeressétek ezt és háláljátok meg atyátok-anyátoknak, meg
a mondák-éjjenek, mely földünkre álmokat bocsájt.)
A mély érzelmű zenéhez, a gyönyörű táj, tenger és
havasok sajátságosan érintettek és csak emelték hangulatunkat.
Vacsora után még dolgoztam.
Június
30-án.
Egész nap eső, így hát, kivéve egy kis sétát a kikötőhöz,
a szobát nem hagytuk el s az egész időt a preparálásnak
szenteltem. Munka közben ellátogatott hozzánk FOSLIE
konservator. Egy hétig marad még itthon, mely idő alatt