UTAZÁS

I}2
féle: tisztított, füves és a fogott vagy lövött madarak kopasz--
tásából került. Legtöbb értéke van természetesen a tisztítottnak,
különösen ha sohasem nedvesedett még meg; a füvest
még tisztítani kell s így nyersen adva kevesebb az ára; végre
a holt madarakból koppasztott pehely mindig leggyengébb
értékű, mert legtöbbnyire zsíros szokott lenni. Miután azonban
az anyamadarak löhetése, foghatása, pelyheik és tojásaik
elszedhetése teljesen korlátlan volt, e fontos északi gazdaságig
fokozatos fejlődés helyett e század elején teljes pangásba
került. A bajt maga a norvég törvényhozás is belátta,
tehát 1842-ben, majd igazán üdvösen 1860 márcz. 3-án törvényileg
intézkedett a dunnalúdak védelmét illetőleg. Különösen az
utóbbi intézkedés Tromső, Fosén, és Namdal kerületekben
elejtésüket, fogásukat mindenkorra szigorúan megtiltotta; Norvégia
délibb kerületeiben pedig a tilalmi időtápr. 15-tol—aug.
1 $-ig szabta meg. De itt is néhány, törvény által védett költőhelyen,
s azok környékén -— egy kilométernyi távolságon:
belül — sohasem foghatók vagy lőhetők, s pelyheiket csakis
a fészkelő hely birtokosa szedheti. Némely déli prefecturátus
azonkívül elfogadta a törvény azon általános tilalmát, mely
a fennt megnevezett kerületekre érvényes. Ez idő óta ismét
fellendült a dunnalúdak ügye, szemmelláthatólag elszaporodtak
és gazdáiknak is több jövedelmet biztosítottak. Mert annyi
bizonyos, hogy nincsen semmiféle anyagunk, mely a meleget,
jobban tartaná mint a dunnalúd-pehely s nincsen egy sem,.
mely e mellett könnyebb sűlyű lenne.
Hugién szigetét elkerülve, Hanneso és Tombő szigetek
közé jutunk, azután kitárul előttünk az a nagyszerű kép,
mely egy földrajzi vonalat a valóságban is megjelöl. Az északi
sarkkör táján járunk. Balról és előttünk messze a síktengerből,
mesébe való szörny alakokként, óriási sziklaszigetek"
nyúlnak az ég felé s az esti napfény rézsút eső sugaraiban