UTAZÁS

48
honon keresztül a Keleti tengerrel, míg délnek Dániával,
északnak Christianiával, nyugatnak pedig az Északi tengerrel
Természetesen mi is megnéztük a kikötőt s elgyönyörködtünk
a Götaelven rajzó temérdek kis hajón, a dagadó
vitorlákkal siető árboczosokon és a zakatoló gőzösök sokféleségén.
Az erős szél, mely végig söpörte a vizet, csak
élénkítette a képet s megadta annak az igazi mozgalmas jelleget.
A rakodás mindenfelé folyt, különösen gyapot roppant
nagy csomagokban hevert a parton, valósággal egész utczákat
alkotva. A lósirály — Larus canus — félszeliden röpködött
a hajók között s az első három ezüstös sirály — Larus argenfatus
— Is köszöntött. Megkapták figyelmemet a kikötő
körül lévő kertek fáin a szarkafészkek, melyek legalább is
még egyszer oly nagyok voltak, mint a mieink s ott állottak
a város leglármásabb, legélénkebb forgalmú részén, a házak
közt.
A kikötőből kőlépcsőn felhágtunk a hatalmas gneiszsziklákból
álló Síora Otter-Hállebergetre, melynek tetejéről
messze kilátás esik a környékre, a kikötőre, a hegyet körülölelő
város épülettömegére, a csatornákra és fásításokra.
A vidék meglehetős komor a sok kopár gneiszhegylánczolatok
szürkeségétől, de bizonyos tekintetben pittoresk is, a
sok zöldellő ültetvénytől, kertektől, melyek némileg enyhítik
a benyomást.
Visszafelé a tüzérlaktanyának jöttünk s elnéztük az éppen
három szakaszban felvonuló csapatot. Egyenruházatjuk fekete
szürke dolmányszabású kabát, huszárosán szűk hasonló szinű
nadrág sárga sújtassál és széles nadrágsávval, teljesen a mi
huszárcsizmáinkkal egyező sarkantyús csizma, franczia sapka,
széles sárgaszíjjú tölténytartó a vállon keresztül ugyanily szinű
kardkötő. A rangfokozatot épp úgy mint nálunk csillagok
jelzik, csakhogy nem egymás fölött, hanem egymás mellett