UTAZÁS

40
a mi azt jelenti, hogy szabad az út. Lassanként kiürült a
terem, mi is elfoglaltuk helyeinket, indultunk tovább.
A táj mocsaras lesz, nagy turfa telepeket látunk főleg
Falkenberg városkánál, melynek Atraá folyója hires lazaczbőségéről.
Ezután sziklás vidék következik, majd ismét a
tengerpart mentén vezet a vasút, elcsodálkozunk a sok apró
öbölzeten, a szárazföldön pedig a temérdek nagy terméskövekből
rakott i méter magas bekerítéseken, melyek
minden egyes birtokrészt, tagot határolnak, barázda és árok
helyett; ez a rengeteg kőkerítés sajátságos bélyeget nyom
az egész területre. Warherg után végre megkezdődik a
aSkárgárd* — szószerint halomsziget udvar — az a sajátságos
tengerpart, mely egész Norvégiát fel a Nordkapig
övedzi. Kopár szaggatott szürkésbarna vagy sárgásfehér
sziklák meredeznek föl vagy hevernek a parton s a tengervíz
simaságán, mint a felfordított hajók vagy óriási kenyerek,
szürkülnek a folytonos hullámveréstől elvásott, növénytelen
halomszigetek, mintegy a víz alá került parti sziklák kinyúló
részei.
Frillesdsnál vagyunk már, midőn a tenger mosta kőtörmelékek
közt az első északi madárkép kapta meg figyelmemet,
a messziről tiszta fehérnek látszó halás^kák — Sterna —
ott rajoztak a lósirály — Laruscanus — csapatkáival, a kövek
közt két tengeri szarka* — Haematopus ostrilegus —
tarkállott s pár hókás réc^e — Tadorna cornuta. Nekem
ugyan egyik madárfaj sem volt idegen, mert szerencsés valék
még a két utóbbit is itthon, hazánk földjén látni s gyönyörködni
bennük, otthonuk táján azonban most köszöntöttek
először. A tengeri szarkát, mint a skandináv partok közön-
* MISKOLCZI GÁSPÁR nyomán a «tengeri szarka» nevet használom a Haematopus-ra,
mely szerintem jobb mint az osztriga halás%vagy'nyitogató elnevezés.
A madárnak semmi köze sincs a kagylókhoz, de repülés közben a szarka tarkaságára
határozottan emlékeztet.