UTAZÁS

2Ö2
a többi nem mozdult. Három év után én e szárnyra szabadult
mennyiséget 7 5 részre becsülhettem.
Bizonyos hát, hogy a sirályok ezekhez a rendszeres,
minden erre térő hajó által ismételt felriasztási kísérletekhez
hozzászoktak, azok ártatlan voltát felismerték annyira, hogy
nincs messze az idő, mikor ezt a «mutatványt» más módon
fogják rendezni, mert ha nem, igazi nagy kiadásában az
többé megkapható nem lesz.
A «Sirius» sokáig állott a madárhegy nagyobbik falazata
előtt, melynek kisebb és nagyobb üstszerü barlangját mintegy
elfödték a libegő fehér sirályok. Szíves kapitányunk
tudta micsoda érdek fűz engem ide — a rendesen betartott
időnél tovább részesített gyönyöröm élvezésében.
A helyükön maradt négy ötödrész végtelen egymás fölé
rendezkedő gyöngysorokként az egész falat magasságában,
szélességében megszállva tartotta, nem volt ott egyetlen
kinyúló kődarab, vagy kiszögelés, hasadás és párkány,
melyen sirály ne ült volna. Ezek, ugy a feketés szürke palakőzet
előtt dongók fehérszine, csak annál jobban kirikított,
kidomborodott a sötét háttérből.
És a hangjuk! Nem volt az egyes hangok vastagabb
vagy vékonyabb tagozata, lejtése; nem volt siránkozás, rikácsolás,
hanem egy óriási összefolyt bömbölés, akárcsak milliárd
békavákogás egy hanggá olvadt lármája vagy egy hajóraj
gőzkürtjeinek nyújtott, folytonos bőgése.
A szakadékok palakő éleit minden ponton sűrű rétegekben
sárgásfehér szeny takarta, mintha az egész oldal fris,
híg vakolattal volna végig öntözve, bemeszelve.
A messzelátóval apróra néztem e madárbirodalmat, láttam
hogy ugy mint a madarakkal, tömve van minden kiálló
párkány azok fészkeivel, melyek tengeri hínárból, de még-
Inkább vastagon feltornyosuló madárszenyből állanak. Egyes