UTAZÁS

2 90
«Norlandsbaade»-khez, de feltűnő hosszúak és emberkeskenyek
lévén, inkább az indiánusok canoe-ire emlékeztettek.
A ladik egyik végén ül az evedzős két lapáttal, a másik végén
vele szemben a kormányos, a ki az evedző alakú kormánylapátot
a hajó oldalán kéjben tartja s nem a ladik farán s
nem is oda erősített kormánynyal igazgatja annak irányát.
Pad ezeken a csónakokon nincsen s pereméjük alig emelkedik
a víz fölé, a mi következést enged arra, hogy nem anynyira
a tengerre, mint kis hullámú vizekre valók, a mint
csakugyan a Tana folyó ezeknek otthona. A lapp csónakokon
férfiak és asszonyok vegyesen találtak helyet, de a keskeny
járómüveken az evedzősön és kormányoson kivíil,
mindig csak két személy férhet még el, a kik a középen egymásnak
hátat fordítva ülnek; különben az asszonyok evedzésben
vetélkedtek a férfiak ügyességével.
Egy óráig pihentünk a rendetlenül elszórt gyepfödelü,
fatörzsekből összetákolt házikókból álló Stangenaes-né\ 1 hol
a kopasz sziklákon — mint minden finnmarki helynél —
temérdek halszárogatö alkotmány rendezkedett. A messzelátóval
végigjártattam szemeimet a környéken s a Tana torkolata
előtt terjeszkedő zátonyoson egy hatalmas vad hattyút —
Cygnus musicus—• vettem észre, melynek hazáját a finnmarki
tundra nagyobb tóságai képezik.
A Rago Njarga oldalához tartva magunkat indultunk ki
a fjordból. Óriási törmelék, üledék fekszik a fensik völgyeiben
s többfelé jól kivehetően láthatók azok a terrasse képződések
(32-ik kép), melyeket már előbb Tromső geológiájának
ismertetésekor, említettem. A Rago Njarga északi fokát
a 264 m. magas Tanahorn képezi, hol egy sziklafal megint
kisebb madárhegy képében gyönyörködtetett. Ennek lakói
is sirályok — Rissa tridactyla — voltak. A szabad Jegestengerre
érve, meglehetős himbálódzás közt Berlevaag kikötőjébe