UTAZÁS

228
ságú állatkák nagy kóborlásokat, — nem vándorlásokat —
tesznek milliókra rugó seregekben, s felfalva az útjokba eső növényzetet,
tódulnak előre és előre, nem törődve emberi utakkal,
agyongázolással, nem riadva vissza folyóktól, sőt tengerszorosoktól
sem,* melyeket, bízva sűrű bundázatukban, átúsznak.
Ha tudjuk, hogy a lemmingnél különösen az emésztő
és szaporodási szervek vannak kifejlődve annyira, hogy az
egész állatka úgyszólván csak ezekből meg meleg vastag
szőrméből áll, hát némileg következtethetünk azokra az
okokra, melyeket bár biztonsággal meg nem mondhatunk,
de a melyek minden valószínűséggel ezeket a kóborlásokatelőidézik.
Ha ugyanis száraz, enyhe tél járt, tehát az időjárás
keménysége az áttelelők számát nem fogyasztotta, az úgyis
rendkívül szapora lemmingek, éppúgy mint nálunk az egerek,
mód nélkül felnövekszenek. Igen természetes, hogy a rendkívüli
mennyiségű, szervezettől fogva falánk rágcsálók rendeshelyükön
csakhamar felemésztik a felemészthetőt s így élelem
nélkül maradva keresik a táplálékot tovább, ott a hol találják.
Ily lemmingbő esztendőt azonban csak nagy sokára —
10—1$ év után — követ egy másik, mert a túlsokasodott
ivadéknak a mily hamaros volt szaporodása, oly hamarosanterem
ellensége is, még pedig kezdve az időjáráson, fel az
emberig. Az állatok közt majd minden ragadozó, négylábú
és madár üldözi őket, sőt még a taránd-szarvas is állítólag
fölfalja, s lemmingszaporaság idején róka, nyest, hermelin,
falánk borz, farkas, baglyok, ölyvek, sólymok, hollók, varjúk,
úgyszólván teljesen lemmingből élnek.
Mielőtt a hegyoldalról lekerülnénk, egy nagy szikla alatt
kifújjuk magunkat, még egyszer élvezve a gyönyörű kilátást.
* COLLETT a finnmarkeni tavak és folyókban számos pisztrángot látott,,
melyek lemmingeket nyelve egészen 'felpuffadtak. Bizonyos hát, hogy ez állatka
neki megy a víznek.