UTAZÁS

2 7 8
volnának, most azokkal egytől-egyig megbékülnék. Nem
láttam senkit és semmit, csak azt a hosszúkásán kitolt félszigetet,
mely a Poisanger- és Laxe-íprá között terül el s
végén a Svaerholtklubben-X alkotja.
Azonban még így légvonalban is vagy 25 kilométernyire
voltunk onnét, türtőztettem hát vágyakozásomat.
Bejártunk Honningsmag kikötőjébe, Magerő sziget utolsó
állomására, majd a 20 km. széles és 120 km. mélyen a száraz
földbe nyúló Porsangerfjordba — Porsangernaest megkerülve
—, mely a Laxe- és Tana-fjorddal együtt Finnmarkén
legnagyobb fjordjainak is legnagyobbika. Két oldalt a „szárazföld
mint nem igen magas, kopasz fensik kisér, melynek
oldalán sok helyt kiugró falak sorakoznak egymás mögé.
Reppaag után Kisírand-lg hajózunk le a fjord belsejébe, a.
mely pont Hammerfestnél is délebbre fekszik, a mit egy kis
sovány, törpülten tengődő nyirliget bizonyít. A kikötőben
horgonyzó számos orosz hajón javában folyik a sürgés-forgás;
fedetlen fejű, hosszú hajú szőke orosz legények ülnek
mindenfelé s keményen törik a halhasogatás munkáját. Ilyen
tájt fogják ugyanis e vizeken az Osmerus arcticus — a legkisebb
lazaczféle halacska — nyomában ide özönlő Gadusvirens
— tőkehal fajú halat, mely szárítva keresett tárgya az
oroszoknak, habár értékre sokkal silányabb, mint a közönséges
tőkehal, a mi Stockfisch-ünk — Gadus morhua.
Jó ideig vesztegeltünk itt, csak ebéd után szedtük fel a.
vasmacskát. A hajó orra egyenesen Svaerholtnak állott.
Elhaladtunk a fjord középrészen fekvő Store Tamső szigetnél,
mely előtt egy másik kis sziget is felmerült. Ezek,
főleg előbbi, igazi Aegge-Vaer-ek, nevezetes, pár méternyire
emelkedő sziklás partu, gyeptetőjű madárszigetek.
Co LLETT RÓBERT, Norvégia elsőrangú ornithologusa, a
Budapesten tartott Il-ik nemzetközi madártani congressus.