UTAZÁS

W
vitt, hanem a Magerösundnak, de a folytonos esőzésben majd
csaknem Gjesvaer-ig mit sem láttunk a vidékből. Itt a kornyék
jellemző szigetei és sziklahegyei kissé kibontakoztak a
ködbők s megcsodálhattuk a négycsúcsú, madárhegyéről nevezetes
Shippen-t< majd a csonka kúpalakú Hjelmöstoren-l
(49-ik kép). Két vadászó bálnagőzössel is találkoztunk itt;
az első nagyobb hajók voltak ezek, melyeket a rendesen
néptelen, — egy-két orosz vitorlást kivéve — hajótalan Jegestengeren
láttunk.
Jul. 26-án a rakodás lármájára HammerSestben ébredtünk
föl, de oly esőben, hogy kiszállni lehetetlen volt.
Hajónk fedélzetén nézdeltük hát kárpótlásul a ki- és beszálló
utasokat. Eközben észre vettünk egy öreges lappot
is, a ki a korlát előtt levő padon ülve ide-oda bóbicskolt
fejével. Figyelmesebben nézvén reá, láttam, hogy oda van
kötözve, a mit Lossius kapitány előrelátásból tett, mert az
atyafi derekasan be talált csípni. Kapitányunktól hallottam,
hogy ez a lapp nem is olyan közönséges ember, mert ama
hat emberből álló társaság közül való, kik NANSEN FRIDT-
JOF — a bergeni múzeum volt konservatorának — vezetése
alatt először mentek át Grönland belső jegén, még pedig ski-n
(olv. si-n), lábszánkón. Az öreg OLE RAVNA — így hívják a
.Karasjok-ból való lapp útitársunkat — akkoriban több száz
koronát szerzett, a minek fejében most derüre-borura vigasztalja
magát pálinkával, fáradalmait megjutalmazandó.
Mindinkább erősbödő hullámzás közt maradt el a világ
legészakibb városa, s miután a Sőrő szigeten fekvő Hasviknál,
majd a gyönyörű öblözetű, glecserképű Öksfjord-nkl
megállapodtunk, a Jegestenger haragos tarajos hullámjárásában
látogattuk meg a kis Loppen sziget hasonnevű telepét,
melynek gazdagságát néhány sovány burgonyaföld és a környéken
bőven tartózkodó hófajd képezi. Csak a Kaagsun-