UTAZÁS

iqh
is a norvég nyelv elsajátítása vagy megértése annak, a ki
németül és angolul tud, nem képez sok nehézséget; valamicskét
me^ már Norvégiában való tartózkodásunk óta is tanultünk.
LöKKÉvel azonnal megállapítottam a tervet, mely szerint,
ha az eső eláll, esti 9 órakor tengeri kirándulást teszünk
a Tromsősund északi részére. Helyeslőleg bólintott. Tehát:
Aften klokken ny — 9 órakor este.
Alig vártam már, hogy vacsora ideje legyen, mely után
teljesülni fog az a gyermekkori álmom, mikor vad vidéken,
puskával kezemben, egy kis hajó ölében himbálódzhatom a
tenger hátán. Még nem ért az óramutató az óhajtott számra,
mi már is a kikötőben találtuk magunkat, teljesen felkészülve.
Lökké is ott volt már — úgylátszik ő csak úgy örült, mint
mi. Kényelmes, jókora csónakba helyezkedtünk és pedig
én a hajó orránál lévő padra, feleségem a hátulsó padra,
míg a középsőt evedzősünk foglalta el. A vasmacskát tehát
felhúzhattuk s nemsokára víg evedző csapások közt hagytuk
el a kikötőben horgonyzó, sok otromba formájú orosz hajót.
Lökké értett az evedzéshez, bámulatos ügyességgel, alig
erőlködve húzta a két evedzőt, közbe bagóját rágicsálva. Ez
a rút szokás, sajnos, Norvégiában igen el van terjedve s oly
mérvben divatos, mint akár a dohányzás vagy szivarozás, sőt
nemcsak az alsóbb néposztályok élnek vele, hanem a kaputosok
és a műveltek is nem ritkán. Emberünk külön kis
fémszelenczében tartotta az e czélra szolgáló vágott dohányt,
melynek fedelébe kis tükör volt illesztve. Ebből állott az ő
uti készlete, melyet mindig nevetgélve vett elő, meg-meg
nézegette magát a tükörben azután a «betevő falatból» vett,
mondogatván félig anyanyelvén, félig angolul: «Dengood
for me».
Még alig maradt mögöttünk Tromső városa, máris néhány
dunnalud tojót észlelhettünk; gunár nem lévén köztük,.