UTAZÁS

8o
szerint készült mint a czége és a varsa, csakhogy nem hálóból
vagy vesszőből fonott, hanem léczekből és deszkából
van összecsinálva. Ennek is van jókora kamrája, melynek
felső oldalát párhuzamos léczezés teszi, hogy a víz átfolyhasson
rajta, előrésze is léczezett, de a közepén négyszögletű
jókora nyílás van, melynek szájáról befelé a kamrába tölcsérformán
vékony léczek nyúlnak, két oldalt pedig, a tölcsérszerűség
folytatását, szintén léczekből szegeit keskenyközű
szárnyak képezik olyformán mint a mi szárnyas varsáinknál.
A kamra végre deszkával van födve középen ajtócskával.
Midőn fogásra készen áll, a felső gátot kissé kinyitják, hogy
a víz erős zubogással a kamrán is és annak száján vízesésként
robogjon ki. A lazacz, szokása szerint, ivás idején főleg, igen
szereti magát feldobni zuhatagokba vagy vízesésekbe a folyás
vagy esés irányával szemközt, itt tehát a kamrába kerül s
onnét többé ki utat nem talál.
Innen-onnan estefelé lett, búcsúznunk kellett e gyönyörű
helytől s 7*9 órakor vasúti állomáson vártuk már a gőzparipát,
mely norvég földre fog vinni. Utolsó trollháttani emlékünk,
egy mulatságos kis tévedés, mely jóízű nevetésre
fakasztott. Feltűnt ugyanis itt időzésünk egész tartama alatt
a vendéglő szolgaszemélyzetének végtelen figyelme és kézsége
irányunkban, a mi annál is inkább szemet szúrt, mert
ilyen világforgalmi helyen, mint Trollháttan, hol valósággal
ezerenkint fordulnak meg a minden nemzetiségű utasok, azt
a túlságos szolgálatkészséget és majdnem kellemetlen alázatosságot
rendszerint nem lehet találni. Mégis folyton üldöztek
a figyelmességgel. Hol a portás keresett, nem-e akarunk
sétakocsizást tenni vagy egy vezetőre nincs-e szükségünk?
majd a szobapinczér kopogtatott, meg vagyunk-e elégedve
szállásunkkal? aztán meg az ételhordó jött, mikor akarunk
étkezni? mit főzessen? s végre — ekkor már meg voltunk