UTAZÁS

58
mig egy ponton különösen valóságos zuhogót. Ezek képezik
a híres vízeséseket; elnevezésük szerint legészakabbra van
a 7 méter magas «Gullö Fallen», a két Gullöesés, délnek
haladva következik ezután egy kis sziget által megosztva a
Toppö fallet [2-ik kép) és Tjuj fallet, előbbi a legmagasabb
és legszebb, 13 méter esésű, majd a Stampes trömsfallet 2*5
méter magas, mely után tószerűleg szélesedik a folyás s a
Hojumsvarpot alkotja, ennek megszűkült alsó részén a 7*5
méter magas Helfvetesfallén esései vannak; ismét tószerü
kiszélesedés következik, az Olideti Alán, mely a Floübergs
Strommen zubogó összeszorulása után ismét jobban-jobban
o
tágul s Akersvassnál éri el legnagyobb terjedelmét.
Érdekes lesz, mielőtt részletesebben időznénk e vízeséseknél,
egy pillantást vetni földünk és nevezetesen Skandinávia
számtalan vízeséseinek legnevezetesebbjeire, mert ez
összehasonlítás után fogjuk csak igazában látni, micsoda
jelentőség jut a trollháttaniaknak. S ha a vízesések megítélésénél
figyelmet fordítunk Skandinávia oro-hydrographiájára,
hát csak szélesebb alapot adunk vizsgálódásainknak,
mert tény az, hogy a föld kérgének alakulata nagy befolyással
van az állóvizek képződésére épp úgy, mint a folyóvizek
irányára, a folyamrendszerek alakulatára, a vízesések, zuhatagok
létesülésére, amint viszont a vizek bomlasztó ereje
szemmelláthatóan is hatást gyakorolt és gyakorol észrevétlenül
folyton - folyvást a földkéreg alakjának változására.
A skandináv félsziget sajátos geológiai alkata, a hatalmas
norvég hegytömegek és óriási fensikok, repedések,
hasadékok, ősi gránit, gneis, quarzit, dolomit, csillám- és
agyagpala és mészkő kőzetei, a, svéd medencze, oly képét
adják e földségnek, melyet a hires svéd kartographa Forsell
találóan a viharos tenger egy hullámjához hasonlított, mely