UTAZÁS

! >5
sajátságos halvány ibolyaszürke fátyolozott sziliekben meredeznek,
mintha a ködös észak évezredes mondáinak maradványai
volnának, míg jobbra a szárazföldön a távolba enyészve,
egetverő bástyafal gyanánt sötétlik-fehérlík Norvégia óriási
glecserje a «Svartisen» uo-ik képű
A szigetek legszembetűnőbbjei a *Lovunden* és északabra
a «Threnen» csoportok. Az első teljesen egytömegű
szikla, roppant meredek s hasonlít valami nagy terjedelmű
lovagvárhoz, ferde csúcsa pedig roskadozó toronyhoz;
a második (ii-ilí kép) tulajdonképpen négy szigetből áll,
de az egész olyan, mintha csupa hegyes kőoszlopok sorakoztak
volna egymás mellé. Mind a kettő zord, tenyészet nélkül
való, 600 méternél jóval magasabb s hirtelen feltornyosul.
A hajó vagy 40 km. távolban halad el mellettük s mégis oly
közel látszanak, mintha alig volnának pár ezer lépésnyire.
Rideg ormaikat még csak halászok sem lakják, de millió
számra költ ott a számláihatatlan repedésekben, szírtlyukakban
a papagálycsőrii lunda — Mormon arcticus — ez a különös
formájú tengeri madár. Mintha csak összefüggés volna
a tarajos bizar alakzatú hegyek közt, melyek fészkelő tanyáját
képezik, és saját furcsa kinézése közt. A halászok csakis
e madarak kedvéért kötnek ki néha a nyaktörős szigeteken
s nagyszámban fogdossák a túlságos kövér, zsírtól, hájtól
gömbölyödő szárnyasokat.
Tojásaikat élelemre használják míg a madarakat megszárítják
azután kissé megkoppasztva minden teketória
nélkül lámpabelet húznak át testükön s kész a mécses. Azt
mondják, hogy ilyen madármécs egész éjjel elpislog. A téli
hosszú éjszakákon reá szorul a szegény norvég halász világító
anyagra; gyertyára, kőolajra nem mindig futja, így keresett
hát magának kárpótlást.