UTAZÁS

AtM/
200
eredménytelen lövést téve dunnaludakra és tengeri szarkákra.
Hajnali 2 órakor érkeztünk a kikötőbe, eltelve a
sarkköri napos éj gyönyörűségével. Hangtalan volt a környék,
csak egy-egy halász ladik siklása és az evedzős lapátjainak
loccsanásai szakasztják meg a békés nyugalmat.
A körülöttünk emelkedő nagy hegyek ormai sajátszerű világításban
fénylenek s a rézsútos éjféli nap sugarait hómezők
fehér leple veri vissza.
Megtisztítván a lőtt madarakat, 'A 3 órakor nyugalomra
tértünk.
Június 2g-én.
Az éjjeli kirándulás fáradalmait a délelőtt óráiban pihentük
ki. Hűvös, alig + 5 ° R. hőmérsék és eső, tehát kimenetelre
nem is kedvező idő. A folytonos rossz időjárás,
hidegség — annyira, hogy itt létünk alatt többször íűtetni kellett
szobáinkat — melegebb ruházat vételére kényszerített,
mely alkalomkor néhány szűcsboltot szemléltünk meg. Gazdag
raktárak, telve értékes, gyönyörű szőrmékkel. Különösen
kikészített fejű jegesmedve bőrök, mint takarók; kék
róka, torkos borz, vidra, barna medve, tarándszarvas, fóka,
nyuszt, nyest bőrök nagy számban kaphatók itt. Legszebbek
azonban azok az utitakarók, melyek dunnalud pehelyből vannak,
szegélyzetük pedig a dunnalud gácsér fejéből és nyakából
került ki.
Délután preparáltam, estefelé pedig — elállván kissé az
eső — a kikötőhöz sétáltunk, hol egy nagy 3 árboczos
norvég hadihajó horgonyzott. A hajón a norvég tengerészeti
iskola növendékei tettek próba utazást a Nordkap tájaira.
Valami 200 ember volt a fedélzeten, tehát élénk mozgalom
uralkodott minden zugán. Macska módjára kúsztak fel a
matrózok a kötéllétrákon, súroltak, tisztítottak, mostak.