UTAZÁS

126
adják meg az irányi s észre sem vesszük járásán, hogy a kormánypad
üres. Ugy megy az, a mint gazdája akarja, mint a
jó ló, ha jó kéz tartja a kantárszárat. Egy időben az ebédre
hívó csengetyüszóval hangzott fel a hegyek alját elfoglaló
sovány nyírligetekből egy pár szarka — Pica caudata —
csörgése, rég ismert honi hangok az idegenségben. Ebéd
után megint csak a fedélzetre ültünk, kenyér darabkákkal
etettük a hajót követő sirályokat. Hering sirály — Larus fuscus
— és ló sirály — Larus canus —• példányokból állott az
örökké éhes madárnép. Volt veszekedés, csapkodás, kapkodás
a vizbe ejtett szeletek után! Tizen is levágtak egy darab
konczra, lármázva, rikácsolva, csupán a hering sirály aijnye,
aijnye szólása vált ki élesebben a kerjegésből, oly tisztán,
hogy sokszor félreismerhetlenül hasonlított a magyar «ejnye»
csodálkozást kifejező szavához, melyet valami vékony gyerek
vagy női ajk ejtene ki. Sokáig mulattam ezen a préda fölött
czivakodó, ide-oda lengő madarakon s versenygésükben az
embertársaság szakasztott képére ismertem. Itt is ugyanaz
a küzdés a betevő falatért, ugyanaz a csipkedés, elmarás,
félreszorítás, a különbség talán csak az, hogy az állatéletben
az önzés és az anyagi előny megmarkolása ugy jelentkezik a
mint a természet fakasztja, leplezetlenül, míg az emberek
ezerféle módon eltakarják azt, hamis köntösbe öltöztetik,
melynek sokszor legtisztább, legjobb szine, képmutató ártatlanság
örve alatt rejtőzik a durva igazság, ugyanaz az önzés
és anyagi érdek, mint az esztelennek tartott állatban.
A tegnap megismerkedett amerikaiakkal is hosszasabban
beszélgettünk. A férfiú érdeklődött a madarak iránt s
elmondta, hogy neki is szép kolibrigyűjteménye volt. Most
nejével i 7» évig fog utazni, bejárja egész Norvégiát, Svédhont,
Hollandiát, Németországot, Franczia- és Olaszországot,
több hónapot fog tölteni Parisban és Skócziában s az