UTAZÁS

22
s dicsértük a vizetálló köpönyeg hasznát. Már egy óráig tartott
az utazás, eltűnt a szárazföld, csak a hánytorgás erősbödött.
Magam is kezdtem érezni valami kellemetlen nyomásformát
agyamon s el voltam mindenre készülve, de hát
nem lett baj, erősen tartottam magamat. Szegény feleségem
azonban hasztalan vívódott, a szédülés igen megkapta; na
de nemsokára összeszedte magát.
Két óránál tovább tartott az átkelés Falster szigetére,,
hol Gjedsernél horgonyoztunk. Közvetlen a kikötőnél lévén
a vasúti állomás, csak a vámvizsgálat választott el tőle. Éppen
hogy reá néztek kézitáskáinkra s így hamar elfoglaltuk helyünket
a vasúti kocsiban.
A vidék, emberek egyszerre megváltoztak, német szót
nem hallottunk már, csak a dán nyelv angolos-németséga
hangjai csendültek meg, nekünk félig érthető zene gyanánt..
Síkföld köszönt mindenfelé, helylyel-közzel erős turfatelepek
és tőzegvágások, üde rétek és fák közül kandikáló házikók
élénkítik az egyhangúságot. A réteken őrizet nélkül lovak,
szarvatlan tehenek és a nagy dán birkák láthatók s ha közelebb
szemügyre veszszük a csendesen legelésző állatokat, azt
észlelhetjük, hogy meglehetős hosszú pányván czölöphöz vannak
kötve, s ha a dolog érdekel, megtudhatjuk, mire való ez a
kikötés. Az állat magára hagyatva legelhet a meddig a kötél
ereszti, egy nagy körben tehát övé a rét termése; ha ezt a
kört lelegelte, odább viszik a czölöpöt s új legelőt adnak
neki, azután megint odább, míg a rét végére érnek; addigra,
azonban a rét elején már megnőtt a fű s kezdik elölről. Ezek
az állatok éjjel-nappal a szabadban vannak s az éjszaka hűvössége
ellen négyszögletű, hátukra erősíthető s alul megköthető
takarót kapnak, olyanformát, mint a mi kávénénikéink
amerikai csupaszszőrű agarai s tudj' Isten miféle korcsszülöttekké
fajzott ölebei.