UTAZÁS

I]6
Ezentúl a vidék mindegyre zordabb, vadabb, elragadóbb,
bámulatosabb lesz. Minden tekintettel újabb és újabb
nagyszerűségeket födözünk föl s nyilvánulni véljük a természet
ős alkotó erejét a maga páratlan, utánozhatatlan felségében.
Szinte erősebben dobog szivünk a leírhatatlan látvány
benvomásai alatt; nézünk, nézünk kimeredt szemekkel és
semmisem zavarhatja meg figyelmünket, mert le vagyunk
bilincselve s nem szabadulhatunk a hatás elől. Akár csak
ide vonatkoznának Arany szavai:
És mintha nem kik lábon járnak,
Hanem csupán szálló madárnak
Alkotva lenne itt a föld :
Mindig ziláltabb arczot ölt.
itt tornyosul, ott meg sülyed,
Itt öble van, ott kidülyed
Széthányt idomtalan idom,
Mindössze vissza heverő,
A hány darab, megannyi rom ; —
Vagy minth' az alkotó erő,
Midőn hegyet gyúrt és rakott,
Elszórta volna az anyagot.
Borzongás fog el, mikor az úgyis regényes szigettengerből
a látszólag magányos Hestmandő 530 m. magas kísérteties
alakja bontakozik elő, melyet a képzelet, nem minden
alap nélkül, előrehajolt lovashoz hasonlított, kinek bőköpenyege
a lófarkáig ér. Innét kapta nevét is, mely szószerint
nlovasember $?iget»-et jelent.
Mindig jobban közeledünk a sajátságos hegyhez, mely
a szerint aggasztóan nagyobbodik, midőn Lurö és Aldeien
szigetek közt a Stegfjord kijárójánál, Kvar-Öer szirteknél, a
Threnen szigeteken is áthaladó 66°3o' é. szélességi vagyis az