UTAZÁS

Hl
a norvég ember háznépestül kosarat vesz karjára, fészekrőlfészekre
megy s kimarkolja a finom pelyhet. A megkárosult
tojó mit tehet mást tojásai megvédésére, minthogy megmaradt
pelyheit tépje ki testéből. Meg is teszi, űjra meleg
a fészek, gond nélkül üli hát tovább tojásait. A gazda azonban
nem elégedett meg a terméssel Újra kézre kerül a
kosár, még egyszer eldézsmálja a fészkek pelyheit, mert
.szerinte csak így van igazi jövedelem. Most már nagy a
dunnalúd tojó bánata, mit csináljon, hogy azt a meleg vánkost
megadhassa fészkének, mely tojásainak annyira kell?
Utoljára is megtépi magát, a mi pehely van még rajta mind
kitépi, de nem elég. Már most a gunár uramnak is gondot
kell fordítani a családi tűzhelyre. Nem járja az a gondtalan
legényeskedés, távol az otthontól a sík tengeren vidám czimborák
társaságában. Haza is kell egy kicsit nézni, hogy ne
legyen baj. S akarva nem akarva, mielőtt ismét visszaszabadulna
társaihoz, meg kell hoznia a háztartás adóját, neki is
ki kell tépni egy csomó pelyhet testéből, míg a fészek elegendő
melegre van bélelve. Ezután mehet. Megy is barátjai
közé s jó messze a tojóktól csatangol azokkal a szírtfokok
alján, össze-vissza a széles tengeren. Ezért a dunnalűd-telepeken
költés szakában gunár alig látható..
A norvég is megelégelte immár a hasznot, nem bántja
többé a «majorságát)), hanem gondozza inkább s távol tartja
fészkeitől a nagy sirályokat s más ragadozó madarakat,
melyek a világra lépő pelyhes dunnalúd fiókák közt garázdálkodhatnának.
Ha meggondoljuk, hogy körülbelül 24 fészek szolgáltat
egy kilogrammnyi pelyhet, melynek átlagos értéke legalább
is 160. é. forint, hát igazat kell adnunk az északi népeknek,
hogy a dunnalűdban az «áldás madarát)) bírják.
A dunnalúdpehely barnásfehér s minőség szerint három
9*