UTAZÁS

?59
ellenségei a tarándnak, s ha sikerül valamelyiknek a csordába
lopödzni, jaj a szegény lappnak, mert a megriadt állatok
szétfutnak s összeterelésük ugyancsak erős megpróbáltatás,
mert ritkán sikerül teljesen.
Tromsőből való elindulásunk utolsóelőtti éjjelén volt
ilyen nagy izgatottság Tromsdal lappjai közt. A tarkas
reáütött a nyájra s egy tarándot meg is ölt. Szerencsére a
szarvasok nem szaladtak szét annyira, hogy ne lehetett volna
őket összekeríteni.
Volt azután statárium a «toportyán féreg» ellen! A tromsői
közvadászok felkészültek, köztük a mi LöKKÉ-nk is",
hogy a rabló bőrét megkerítsék. Meglett-er nem tudom.
Nagy segítségül szolgál a nyájőrzésben, minden lapp
család igazi tartozéka, családtagja, a hű kutya, ez e róka
orrú, bozontos szőrű, medvebocshoz is hasonlító fajtája a
Canis familiaris-nak. Sok helyen a lappok kutyáik farkát
megkurtítják, «hogy a medve vagy a farkas meg ne csipje».
Tromsdal völgyében elgyönyörködhetik a sok turista
azon az érdekes népéletben, mely majdnem programmszerűen
tárul fel előtte, akár csak egy panoráma. Ott van
a fotográfus, az utitársaság lappokkal vegyesen kiül neki
egyik kunyhó elé, azután behajtanak egy pár száz tarándot a
szérűskert forma «rengjaerde»-be (49-ik kép), s hosszú pányvával
mint az indianus lasso-ja, kifogják a megfejendő tehenet.
A zene sem hiányzik e komédiában — pattog, serczeg
a mozgó tarándok lábizülete, akár csak száz és száz villámszikra
bizseregne.
A halászlappok folyók, tavak vagy a tenger partjain
tanyáznak, helyhez szoktak, régen-régen lemondva a csatangolásról
s a tarándtenyésztésről is, békésen élnek kunyhóikban,
és a hol lehet, reáadjik magukat a földmívelésre,
burgonyatermelésre s halászattal biztosítják fenmaradásu-