UTAZÁS

70
vájni. Óriási munka után a hires WIMAN támogatásával
3 zsilipet úgy a töltést is 1751-ig elkészített, de ekkor
egy sötét, viharos éjszakán vagy 1200 darab a zuhatagok
körül fekvő fatörzs zúdult az építményekre s azok legnagyobb
részét tönkre tette, sőt a munkálatok körül virrasztó emberek
közül is sokan életüket vesztették. Elemi csapás volt e
végzetes esemény? vagy emberi merénylet? daczára a több
évig húzódó vizsgálatnak, nem tudódott ki. POLHEM tovább
akart a megmaradt pénzkészlettel dolgozni, de ellenesei
annyira befolyásolták a közvéleményt, hogy a mű 175 5-ben
abba maradt, a szárnyszegett mérnök pedig nemsokára meghalt.
Fia azonban, és különösen tanítványa DÁNIEL THUN-
BERG, a múlt század egyik leghíresebb mérnöke, örökül,
vették szellemét s a félre tett vállalat mellett erősen küzdöttek.
Utóbbi — 1757-ben — fii] tervet nyújtott be s a
trollháttani vízeséseket zsilipes csatornával akarta megkerülni;
ugyan ő 1780—84 közt az egész csatornatervezetet
is kidolgozta. Terveinek első része t. i. a Trollháttanra
vonatkozók, némileg módosultak, s ezek alapján E. NORD-
WALL mérnök volt az, a ki 1795-től 1800-ig egy külön erre
a czélra alakult társaság megbízásából és a kormány támogatásával,
az Északi tengert és az 5475 ükm. nagy Wenertóval
hajózható összeköttetésbe hozta. A további csatornázat
gróf PLATEN — későbbi miniszter és Norvégia kormányzója
— gyújtó röpirata következtében 1806-ban, szintén a
létesülés felé haladt. THUNBERG terveit a hires angol technikus,
TELFORD helyi szemle után felülbírálta, helyeseknek
találta, 1809-ben az országgyűlés az építés megkezdésére
beleegyezését adta, egy évre reá megalakult a «Götacsatorna-társaság»,
6 nap alatt 3.148,600 birodalmi tallér
volt jegyezve a műszaki költségekre. így létesült azután
fokonként a Wener- és Wikentó összekapcsolása 181 3-ban,,