UTAZÁS

349
tők, míg a többiek inkább megtelepedettek, nem ezigánykodók,
halászattal, napszámmal, sőt matrózkodással keresik
kenyerüket. Nemzetiségüket is inkább feladják, elvegyülök.
Vallás dolgában a Skandináv lappok ma már mind a
lutheránus, az oroszhoniak a görögkeleti vallást követik.
A pogánysághoz, eredeti vallásukhoz, azonban sokáig ragaszkodtak
s csak 1714—22. években kezdte THOMAS.
WESTERN pogány hajlamaikat kiirtani.
De azért a XVIII. század végéig folyt a kemény munka
sőt fellobbant a reakczió, mikor őket a norvég állam egységébe
akarták olvasztani, norvégül oktatván a vallás tanaiban.
Az erőszakos lépésre avval feleltek, hogy újra visszatértek
samanjaik-hoz, azaz jövendelő papjaikhoz, boszorkány mestereikhez—
a Noaidákhoz — és bálványaikhoz. Csak mikor
anyanyelvükön hallották ismét a hittérítőket, kezdtek meghajolni.
A lappok ruházata czifraság és eredetiség mellett, életviszonyaikhoz
mérve igen czélszerű viselet s apró lényegtelen
eltérésektől eltekintve, minden törzsnél egyforma.
Műveletlen létükre a tisztaság fogalmait nem ismerik,
szurtos, szennyes, piszoktól ragadó alakok, különösen a szegényebbek.
A Harstadhavnban, Tromsőn és Hammerfesten látott
lappok kivétel nélkül gőzölögtek a piszoktól, míg Finnmarkén
keleti részében hasonlíthatlanul tisztábbak, csinosabbak, gondozottabbak
kerültek szemeim elé.
Rendszerint évenként csak kétszer, tavasszal és ősszel,
cserélnek ruhát —• a szenny tehát meg van okolva.
A nyári könnyebb öltöny, vadmai nevű színes szövetből
való, míg a télit, majdnem tetőtől talpig a szőrös tarándszarvasbőr
adja. Vannak, kiknél az évi ruhacsere csak abból
áll, hogy szőrös bőrruhájukat — akár csak a mi juhászaink