UTAZÁS

316
fekvő kis RenJ é< Homo szigetek Norvégia legkeletibb
pontjai. Nemcsak kereskedelmileg, egyébb tekintetben is
nevezetes ez a városka, különösen a mi szemünkben. Hiszen
tudjuk, hogy itt tartózkodott a múlt századvégén — 1768 és
f'xrben — méltán híres hazánkfia Páter HELL MIKSA, a bécsi
csillagvizsgáló intézet egykori igazgatója és társa SAJNOVICS
JÁNOS, hogy VII. KERESZTÉLY dán király megbízásából a
Venus csillag 176c/. évi jun. 2-án történő napelőtt való elvonulását
figyeljék meg s észleleteikből a nap parallaxisát számítsák
ki. Ismeretes az a vád, melylyel később a csillagászok
HELL ellen felléptek s gyanúsították, számításait légből veiteknek
állították s tudósunk észleleteit koholtaknak tartották.
A kérdés ma — köszönet HERMÁN OTTÓ beható vizsgálatainak
— úgy áll, hogy az igazság fénye HELL javára kezd
derengeni.
HERMÁN OTTÓ ugyanis mélyebben kutatott a tiszta
valóság leleplezése után, hogy legalább a régen porladozó
tudós emlékét tisztázza és igazolja. Ez ügyben jött ő északi utján
Vardőbe is s ma buvárlatainak eredményei előttünk vannak.
Méltán érdekelhet tehát minket magyarokat Vardő, hol
HELL, a csillagász működött, a hol SAjNOvics-ban felébred
a magyar-lapp rokonság gondolata,* mely mai nyelvészetünkben
oly szerepet játszik s magát HUNFALVY-Í, dr. HA­
LÁSZ IGNÁCZ-OÍ többször felcsábította a lappok közé, hogy
a nyelvünk és a lapp nyelv rokonsági fokát minnél tüzetesebben
megállapítsák és az összehasonlításra minnél több anyagot
gyűjtsenek.
Madártanilag is megvan Vardőnek nevezetessége, sőt
történeti jelentősége. Renőn és Hornon — főleg utóbbin —
-madárhegy van; előbbit, mely alacsonyabb a nagy sirá-
* SAJNOVICS 1770-ben adta ki e tárgyú munkáját: «Demonstratio Idioma
Ungarorum et lapponum ídem esse» czímen.