UTAZÁS

*5*
fehérszürke tenger • — eredeti és színpompás látvány
a szemnek. A gereblyék ágas vége legtöbbnyire kék, zöld
vagy piros színű volt, a kaszanyelek, sőt a kasza vasak is kék
vagy pirosak, míg a ladikok piros, zöld, fehér, sárga, kék
peremesek voltak, s pedig nem egy színben, hanem háromféle
színes sávolylyal festve. Daczára, hogy hullámzott mindenfelé
a sok ember, folyt az alku vevők és eladók közt,
nyoma sem volt itt annak a rendetlenségnek, zsivajgó lármak,
kiáltozásnak, mely a mi vásárainkat tanulságosan áthatja
A nyírfából készült, virágosán festett, égetett, jellemző kosárt
pótló, kerek bödönökkel — Lőppen — (14-ik kép) karjukon
járt az asszonynép, megvette szükségletét szép csendben
— még az ő nyelvük sem pörgött. A férfiak vizsgálták
a kaszákat, ladikokat, bőröket vagy a «czigánypecsenyés»
körül álldogáltak, a disznóhús helyett sült halat rágicsálva.
Valamivel élénkebb volt egy kintorna környéke, hol afféle
látványos képek sem hiányoztak, de itt is csak «csendesen
ment», senki sem rúgott ki a hámból, vagy lármázott.
A vásáros nép tarka tömegében egy pár különös, rút kis
alak leginkább magára vonta figyelmünket, önkénytelenül
megmosolyogtam a gondolatot: micsoda szép atyafiakra
találtam itt! Az első lappok voltak, Norvégia eszkimói. Hegyes,
bojtos végű sapkájuk, térden alul érő ingforma taránd
szarvas bundájuk, lábszárukat feszesen födő bőrnadrágjuk,
sajátságos hajóorru bakancsaik, mongolos arczuk, kaszás
lábuk mindjárt kiváltak az embertömegből.
Akárhogy vesszük a dolgot, ha a németeknek itt a norvégek,
nekünk magyaroknak a lappok a közelebbállóink.
CORBET-ÉK tolmácsával at is adtuk nekik az első «rokoni
üdvözletet)) s két férfival beszélgetésbe elegyedtünk. Környékről
való halászlappok voltak, jókora vitorláshaj ójuk ott
horgonyzott a kikötőben nem messze «Nordstjernen»~től.