UTAZÁS

2?5
dozva — a mi tekintve ezek síkos, algás voltát, meglehetős
nyaktörős vállalkozás volt — értünk a szárazra.
Tysnaes jellegét kavicsos gyep teszi, melyen itt-ott
kagyló törmelékek halmaza hever, a laposból kisebb tócsák
vize csillan föl és elmocsarasodó foltok. .Messzebb egy néhány
kisebb emberi tanya házikói fehérlenek, jótávolban
egymástól, A zöld gyepest temérdek virágzó Ranunculus
sárgítja meg, az egész térség fölött pedig ugy l / 2 méter
magas réteg, mint a le verődött füst vagy a mélyen járó
köd borong. Megismerkedünk avval a parányi állatkával,
mely itt a magas északon valódi istencsapás s az ember
alig védekezhetik ellene, oly tömegekben támad reája.
A szúnyogok — Culex pipiens — milliárdjai ezek. melyek
petéi a tundra mocsaraiban, vízállásai táján teleltek s a nap
hevében életre fakadtak. Eddig nem éreztük szemtelenkedésüket,
ma találkozunk velük először. Nem régiben kelhettek
ki, mert csupa zöldes példány lepte testünket s nem is
éreztették fájdalmas szúrásaikat — mellesleg megjegyzem,
hogy az öreg szúnyognak is csak a tojói csípnek — de azért
igen terhünkre voltak, mert szivarfüst, legyezés daczára,
mint a sűrű por ugy szálltak ruháinkra, arczunkra, kezeinkre
s ha ezerét simítottunk le magunkról, más ezer rögtön az
elpusztultak nyomára telepedett.
Tysnaes táján, főleg a láboló fajokat véve, gazdag madárélet
lüktet.
Fölöttünk a kecses reptü sarki csérek szállonganak,
hogy a tenger felé látogassanak el, mindenfelé szárnyra kap
az iszaposból a piroslábú vqi szalonka, ijjedt fütyülésével itt
is az az őrködő, veszedelmet jelző madara a többi szárnyas
társaságnak, fiókáit vagy tojásait félti, nagy körökben röpköd
hát körülünk, dallamos szavába bele játszik a tengeri
szarkák egytagú kvihp, kvihp, kvihfi-]e vagy a vik szótag