UTAZÁS

??2
Ha a bálna jó! volt találva, azonnal szörnyet hal; ha azonban
a szigony nem éppen jó helyen érte s a gránát eldurranása
után még eléi( életereje marad, iramodásban keres menekülést,
$ mivel az alattságra kötött szigony vasmacska
módjára húsába kapaszkodik, a kis gőzöst egy ideig, sőt órákig,
magává! hurczolhatja.
Iramodásában azonban meg-megpihen, elbukik, ismét a
felszínre jön, miközben a távolság közte és a hajó közt hol
megrövidül, hol megnagyobbodik. Ilyen esetben a gömbölyítő
gépezet szabályozza az alattság hosszát. Az iramodó
bálna sebessége mindjárt a meglövetés után szokott legnagyobb
lenni, midőn tehát a gömbölyítő csévékről oly gyorsan
kell ereszteni a kötelet, hogy a hajó mozgásának gyorsasága
ellenálló erejénél kisebb legyen, mert ellenkező esetben
az alattság szétszakadása következnék be.
A bálna mozgásának lassultával vagy irányváltozásával
azonban ismét gyorsan fel kell vonni a kötélfölösleget, mert
nagyon fontos, hogy a kötél inkább rövidebbre mint hoszszabbra
legyen fogva, márcsak azért is, hogy a bálna a tengerszínén
maradjon, a levegőben feldagadjon s hamarább
kifáradjon. Ha az elgyengülés rohamosnak mutatkozik, nem
szükség annyira ügyelni az alattság hosszára; ilyenkor bizonyos
hosszúságra eresztett kötélen egyszerűen a bálnára bízzák
a hajót, melynek sebessége állandóbbá válik. A fődolog
immár végkimerülését siettetni.
Minthogy ereje még az ellengőzzel dolgozó géppel is
daczol, működésnek indítják a lapátszerkezetet. Ennek két,
i7 4 m. széles és 27* m. hosszú, általgerendával a hajó fölött
összekapcsolt lapátjait csigasoron járó kötéllel rézsút a vízbe
merítik, miáltal oly tetemes ellenállás fejthető ki, melylyel
a vérveszteségtől amúgy is elbágyadt állat nem sokáig bir
megküzdeni és elvész.