UTAZÁS

í 1-4
kapnak, tehát egy évre 600 koronát.* A legfontosabb szerep
azonban az egész hajószemélyzet közt, a hajókalauznak
Lootse* jut. Minden hajón kettő szokott lenni, kik egymást
a szerint, a mint az út nehezebben vagy könnyebben
hajózható, rövidebb vagy hosszabb időközökben felváltják.
Rendes fizetésük 140 korona havonként, teljes ellátás s
kikötőhelyeken élelmezés fejében, külön 2 korona naponkint.
Erre a fizetésre igazában reá is szolgálnak, mert mesterségük
testet-lelket ölő. Norvégia szigetes, zátonyos, sziklás
partjain a járó-kelő hajó sorsa egészen az ő kezükben van.
Nekik ismerniök kell minden sziklát, minden hajózási jelet
a tenger fölött s ezek után minden mélységet a tenger alatt,
tudniok kell sokszor az egyforma tengervizén azt a vonalat,
melyen a hajó szerencsétlenség nélkül haladhat, s pedig biztosan,
mert igen gyakran e vonaltól jobbra-balra pár lépésnyire
megfenekelnék az, egyszóval a legnagyobb fokú tájékozottsággal
kell birniok. E tekintetben ők, még a mi igazi pákászainkon
is túl tesznek. Mert a pákásznak aránylag kis területen
nyilvánult, születéstől fogva éles és gyakorlatban kifejlődött
megfigyelő tehetsége, mely biztosra eligazította a láp
és nádság birodalmában; a norvég hajó-kalauznak a sima
vagy a halomszigetes tenger képezi birodalmát, nagy utak
és alig határolt terület. Mindegyik a természetből vette
csalhatatlan iránytűjét, a pákász a nádságok alakjától, a
norvég hajókalauz a halomszigetek és a part alakulásától.
De ismerik is az utat annyira, hogy méltó csodálattal nézzük
őket, mikor a kormányhídon a kormánykerék előtt állanak,
szemeiket ragadozó madár módján élesen az előttök fekvő
vidékre irányozva, szótlanul figyelve mindenre. Néha-néha
* A norvég, valamint dán és svéd pénzegység 1875 óta a korona. Egy
korona = 100 öre vagyis a mi pénzünk szerint $8 l /2 krajczár. Beváltásoknál
egy koronáért rendesen 6?—65 osztr. é. krajczárt adtunk.