UTAZÁS

I8I
vendéglősünk figyelme gondolt reánk, s így nem maradtunk
ebéd nélkül, melyet a fáradságok után bizony megkívántunk.
Éhségünket csillapítva munkához láttam, a kagylókat,
madarakat tisztítottam meg, s a gyűjtött növények közül a
szebb példányokat présbe tettem, majd meg a naplónak
folytatását végeztem.
Június
25-ikén.
A (iNordkap »-ot meglátogató turista-hajók Tromsőnél
rendesen több óráig, sőt egy fél napig is horgonyoznak,
mert programmjuk nemcsak a város, hanem a város átellenében
fekvő Tromsdal völgy lapp tanyáinak megtekintését
is felöli. Az 1751 okt. 18-án kélt határegyezmény értelmében
ugyanis a svédhoni lappoknak meg van engedve
nyár szakára a norvég tengerpartokra vonulni, viszont a
norvég lappoknak télen Svédhonba szabad költözködniök.
Tromsdal völgyében a svéd Karesuando-böl való lapp családok
szokták nyári fészkeiket felütni, az idén azonban a túlságos
sokáig tartott tél és késő tavaszfakadás következtében
megkéstek, s így nyaralóhelyük üresen áll még.
A reggel érkezett turista-hajó utasai tehát még nem
részesülhettek lapp látványban, de azért sáskaszerűen lepték
a várost, nem kis mulatságunkra.
Mert csakugyan sok mulatság van ilyen nemzetközi utihad
szemmel tartásában.
Legtöbb köztük mindig az angol és az amerikai, azután
a német, franczia, dán, hollandus, svéd, no meg természetesen
a norvég, néha orosz és olasz is.
Legfeltűnőbbek természetesen az angolok, képzeletet
kisértő utiruházatjukban, nagy gallérú köpenyeikben, furcsábbnál
furcsább sapkákban. A nők, főleg a fiatalabbak