UTAZÁS

94
fekvésénél fogva a kereskedelem is. Manapság lakói megszázszorosodtak,
sőt a 130,000 lelket is felülmúlják; az
építkezés nagy arányokat öltött és némileg a külső csínnal is
számolt. Rövid fejlődése azonban még igen meglátszik; üres
terei, viskó a paloták mellett, zig-zug keskeny-széles utczái
külsejének a harmóniát nem bírják megadni, csak az újabb
városrészekben s főleg a nyaraló modorban épültek közt
találjuk azt meg. Azt a pezsgő, eleven, sokszor könnyelmű
életet, mi nagyvárosainkat majdnem kivétel nélkül jellemzi,
itt hiába keressük. Az élénkség, mely utczáin uralkodik,
üzletszerű, inkább a kereskedelem körül forog. Kávéházai,
sörcsarnokai vagy más ilyféle mulatóhelyei alig vannak; külszínes,
hatalmat, előkelőséget csillogtató vonás egészen
hiányzik belőle s nem látunk fényes katonacsapatot, robogó
úrihintókat, aranysujtásos portásokat, inasokat, hanem csak
azt az északi csendes szürkeséget, szokásokban, életben,
melyet ha nem egészen a magas fekvés, de mindenesetre a
kormánytól le az utolsó emberig, mint egy gondolat nyilatkozó
demokratikus felfogás, önkénytelenül megteremt.
A mit a vasárnappal mulasztottunk, azt másnap pótoltuk,
értem a különféle boltok megtekintését. Nemcsak mivel
még többféle bevásárlást akartunk tenni, hanem mivel az
itteni kereskedések, áruik különlegessége, jellemzősége és
szépsége folytán igen is megérdemlik a figyelmet, sőt tanulmányozást.
Hamarosan feltűnik az idegennek a sok ékszerárus
bolt, melyek kirakatait dúsan betölti a temérdek «csingilingi
ékszer)) szebbnél-szebb, fínomabbnál-fínomabb készítmény;
ezüstdrót végtelen csavarodásokban, kicsi tányéralakú lelógó
függelékek, sajátos formák, különleges helyet biztosítanak
nekik. Némileg emlékeztetnek ugyan több déli nemzet által
viselt ékszerekhez, de eredeti bélyegük erősen rajtuk van, s
szt a múltból birják, mely hason tárgyak között semmi közös