UTAZÁS

?Ö2
mint valószínű, hogy Tronisőtől is, derék népétől és itteni jó
barátainktól is nemcsak el válunk, hanem elszakadunk, mindenesetre
nagy időre, talán-talán örökre.
A «Sinus» csak déltájban indul, elég időnk marad hát a
búcsúzásra, bevásárlásokra.
Parton érezvén magunkat, mindenekelőtt a fényképészhez
mentünk, hogy sötéíkamrájában lemezeket cseréljek.
Itt Észak-Norvégiában ugyanis ez a dolog nem megy oly egyszerűen
mint első pillanatra gondolnók.
Nálunk ha már teljesen sötét helyiséget nem is találunk,
a lemezcserét éjszaka idején könnyű szerrel megtehetjük, de
itt az éjféli nap folytonos fénye ezt kizárja. Persze a szükségben
többször megesett, hogy a lemeztartóval a szoba közepére ültem
s utitakaróval leboríttattam magamat, igy cserélvén ki a
fényérzékeny lemezeket, vagy pedig elfüggönyöztük a kis
hajószobát s feleségem vánkost nyomott a gömbölyű ablakra,
hogy a napvilág át ne szűrődjék; a dolog ugy a hogy lassan,
de mégis ment. Azonban a sötétkamra kényelméhez mindez
nem volt fogható.
Megtöltve a lemeztárt, QUIGSTAD igazgatót a seminariumban,
majd AAGAARD konzult nyaralójában látogattuk meg.
A nyires azóta, hogy utolszor láttuk — pedig alig egy hete
csak — nagyot fejlődött. Az üde levélzet zöldje majd kicsattant
s a levelek legalább háromszor akkorára nőttek mint a
mi legnagyobb nyirfa levelünk. A vörös berkenye fák —
Sorbus aucuparia — dúsabb lombozatot öltöttek mint nálunk,
habár a fák kifejlődése a mieinket el nem éri; a tapsir Heraeleum
panaces— nagy leveleivel gazformán tenyészett többfelé,
a Trollius europeus pompás sárga rózsái mindenütt virágoztak,
szóval a növényzet üdesége, a fű buja növése még
minket délvidékieket is meglepett, különösen azért, mert a
fejlődés igazán rohamosan történt, oly sietséggel, hogy a rö-