UTAZÁS

210
örült; de megvallotta, hogy egy kicsit azért is. mert most
már nem süppedhetek le a bizonytalan mélységbe.
Esti 8 órakor értünk haza.
Július
2-án.
Végre oszladozni kezdenek a felhők, az idő javuló félben
van, beköszönt a «szép tavasz».
Reggel a kikötőhöz sétáltunk, melynek környéke ma
felette élénk volt. Több szép angol yacht, egy turista- és
•egy postahajó, meg egy különös szerkezetű skaarö-i bálnavadászhajó
horgonyoztak a Tromsősundban. A lappok is
fel-fel tünedeznek már, napról-napra többet látni az utczákon.
EBELTOFT kereskedése előtt tanyát is ütöttek, afféle
kúpalakú ponyva sátorban, mint a mi czigányaink. A sátor
táján lapp asszonyok és gyermekek sürgölődtek, az utczákon
pedig a férfiak jártak mindenféle holmit, főleg taránd szarvasagancs
késeket kinálva a partra szálló turistáknak. Itt-ott
apró lapp gyermekek futkároztak szorosan fejhez simuló
színes főkötőkben, majdnem földig érő, ingszerű, szőrével
kifelé fordított tarándszarvasbőr öltönyükben s ingerkedtek a
norvég gyermekekkel, kik nem valami előzékenyen bántak
velük, hanem rendszeresen megkergették, sőt el is verték a
törpe testű lapp ivadékokat. Még délelőtt, majd meg ebéd
után a preparálással végeztem, azután átmentünk a múzeumba
SPARRE-ScHNEiDERkonservator látogatására, kivel a kagylógyűjteményt
és a könyvtárt részesítettük figyelmünkben.
Később a mi praeparalási munka még volt,.elvégeztem.
E közben AAGAARD konsul és SPARRE-SCHNEIDER úr nézett
el hozzánk, utóbbi egyszersmind szíves volt eddig gyűjtött
növényeim és kagylóink meghatározásában segítkezni. Kisült,
hogy feleségem két oly kagylófajt talált, mely eddig Tromső