UTAZÁS

62
pressio következtében okozzák a sok helyt szinte közmondásos
esőzéseket.
A Svédföld vízrendszerét szembe állítva Norvégia vizeivel,
látni fogjuk, hogy sajátossága épp úgy e földség sajátosságának
megfelelő, mint következménye a szomszéd
Norvégia különleges meteorológiai és földalkati, vízrajzi
viszonyainak.
Norvégia vízesései leggyakrabban tekintélyes magasból
omlanak alá, nem igen szélesek, vizbőségük a hőmennyiségtől
és a depressiótól függvén, a kisebb esések időszakosak,
a vízlefolyás a fjordokkal tagolt partképződés következtében
az egész földségnek mintegy feltoltsága s az inkább szélesebb
hasadékok, mint völgyek folytán megszorított vagyis rövid,
rohanó folyókban jelentkező, melyek majdnem kivétel nélkül
a fjordok legvégső benyulásába ömlenek s mintegy a
szárazföld felől azok bekezdői. Svédhonban a földkéreg
lejtős, fokozatos, lépcsőzetes, ellankásodó és sík voltánál
fogva a tavak nagy száma, a vizesések inkább alacsony, de
széles, sorozatos előfordulása — a kinem fejlődött folyamrendszer
ismertetői — jellemzők. Norvégia hőmennyisége
és depressiöja táplálja a svéd folyók tekintélyes számát,
melyek ennek megfelelőleg jobbadán mind nyugatról keletnek
folynak s a Keletitengerbe szakadnak, folyásuk közben
lépten-nyomon tavakká szélesedve s számos zuhogót vagy
vízesést is képezve.
Ha a vízeséseket közelebbről vizsgáljuk, két félét különböztethetünk
meg, ú. m. közvetlen és köpetett esésűt. Az
első valamely vízmennyiségnek eredetétől közel, a második
annak eredetétől tekintélyes távolban történő lezuhanása
valamely sziklapárkányról, miután már hosszabb folyása közben
más vizekkel is egyesült. Előbbiek rendszerint nem oly
vizbők és erősek mint utóbbiak, a dolog természetéből.