UTAZÁS

?47
Nem új dolgokat mondok el csak lényegeseket a mik
megérdemlik a felemlítést addig, míg általánosan oly hézagos
ismeretek léteznek a köztudatban északi atyánkfiairól,
melyek megnyilatkozását az a világos példa is mutatta, mikor
pár év előtt valami vállalkozó egy egész lapp családot hozott
fővárosunkba.
LEEM még száz évvel ezelőtt irta; «hogy vannak emberek,
kik azt hiszik, hogy Finnmark lappjai egészen szőrös
testűek s egy szemük van a homlokuk közepén*. Ha ma e
tétel csodás, természetfölötti burkát bízvást megmosolyogjuk,
mégis meggyőződhetünk, hogy még a műveltek közt is csak
keveseknek van helyes és tisztázott fogalma a lappokról,
kiket vad, civilisácziótól teljesen érintetlen sőt még félelmes
embereknek is tartanak.
Igaz, némely lapptörzs manapság is a fejlettség alacsony
fokán áll, de a nép java — a hegyi lappok — folyton érintkezve
a művelt svéd és norvég nemzettel, mindenesetre
emelkedést mutat. Maga a hires utazó NORDENSKJÖLD is,
a hegyi lappokat tartja a legértelmesebb és legfejlődöttebb
sarki népnek, mikor így állítja fel a sorrendet: hegyi
lappok, Dánia alá tartozó Grönland eszkimói, észak-nyugati
Amerika eszkimói, a csukcsok s végül a szamojédek— ezek
a legelmaradottabbak.
Az a szintén sokszor felütődő vélelem is, mintha a lappok
és eszkimók egymástól alig különböző népek volnának,
szintén tévedés, mert köztük a rokonság szálai is alig födözhetők
föl.
Anthropologiailag nézve e két népet, azt látjuk, hogy
a koponyafejlődés, mely a fajta jellegére döntő, lényegesen
más; a lappok brachycephalák és ortognaták, míg az eszkimók
dolychocephalák és prognaták.
Testalkatra a lappok kicsinyek, DÜBEN mérései szerint