UTAZÁS

IC)2
a posta kárpótolta, két hét után végre hírt hozott hazulról.
Mohón estünk a leveleknek, újságoknak — még az «apróbb
hirdetések*) utolsó betűjét is elolvastuk. Minden érdekelt,
minden betű egy kapcsot képezett, mely szellemileg az otthonnal
összelánczol. Jegyezgetés, olvasás közt múlt el a délelőtt.
Ebéd után egy igazi természetbuváralak nyitott be
szobánkba, hosszú vernyeges szőke szakállal, fürkésző, eleven
pápaszemmel fegyverzett tekintettel. SPARRE-SCHNEIDER
konservator volt, ki ma érkezett meg Hammerfestből s itt
létünkről értesülvén, nyomban meglátogatott, s kész örömmel
ajánlkozott czéljaink támogatására, sőt kirándulásainkra
hajóját is átengedte.
Sajnos, az eső nem akart megszűnni, türelmem fogytán
volt, hisz a tétlenség most, mikor járni kellene, szinte kétszeres
súlylyal bénít. Nem sokat gondolkoztunk, hanem
magunkra öltöttük a vizetálló gummi köpönyegeket, a puskát
vízhatlan tokjába csúsztattam, magam botot, feleségem
esernyőt vitt s daczolva az idő mérgével, a déli szigetvégre
indultunk. Itt egy nagy szikla tövében a tengerpartra telepedtünk
s bár az eső kegyetlenül zuhogott, némileg mégis
védve lestük a jó szerencsét. Nem jött más mint két dunnalúd
tojó, 4 aprósággal, melyek mit sem sejtve pár méternyi
távolban úsztak el mellettünk. Nem bántottam őket, mert
mindenekelőtt gunarat szerettem volna lőni.
Egy ideig még vártunk, de semmi sem mutatkozván, a
tengerparton nyugatnak, majd a déli szigetvéget megkerülve,
északnak tartottunk, kagylókat gyűjtve a szakadó esőben. Bő
szüret volt ebben, mert halomszámra feküdt mindenfelé a
sok szép piros, sárgás, rózsaszínű Pederi islandicus, a fekete
Mra truncata, Cardium edule, Teliina balthica, Macoma calcaria,
Astarte borealis és Banksii, Scalaria grönlandica, Purpura
lapillus, Liítoria littorea, Mytillus modiolus és edulis,