UTAZÁS

igS
tuk. Nem lehet e tekintetben mérték még az sem, ha
például nagyobb tavakon — hol szintén csal a távolság —
begyakoroltuk a távolságok becslését. Nekem e részben
volt elég jártasságom, de itt még is kijátszott e tudományom..
A tanulságot levontam magamnak s többé nem hagytam
magamat a látszat által megcsalatni.
Minné) messzebbre értünk fel a tengerszorosban, annál
több és több kisebb dunnalud csapattal találkoztunk. LÖKKÉ
mindig úgy mesterkedett, hogy a part felé szorítsa őket r
hátulról rézsut menve nekik, de lövéseim megvadították
őket s nem igen vártak be. Egy kis sziklás öbölben azután
két tengeri szarkát — Haematopus ostrilegus — sikerült
megközelíteni. Az egyiket meglőttem. Később még öt darabot
láttunk, de ezeket nem bántottam. Mindig a köves,
algás tengerparton futkosnak phíp phiüp hangok között s
hosszú vérvörös csőrükkel turkálnak élelmük után. A piroslábú
vqi szalonka mindenütt előfordult a partokon, láttunk
egy nagy szélkiáltót — Numenius arquatus — is. A tengeren
néhány sarki- és vörostorku bukdár — Colymbus arcticus
és septentrionalis — bukdácsol, nagy utakat úszva víz alatt;
LÖKKÉ azt mondja «Lummefugle)>, mesterkedik is utánuk, de
az ügyes szárnyasok gyorsabbak mint hajónk, s elmenekülnek.
Sok helyen nagyobb csapat dunnaludak is úszkálnak,,
főleg a partok közelében, de leginkább csak tojók. A gunarak
javarésze ilyenkor már a szabad tengeren tartózkodik és
vedleni készül.
Jól felevezvén északnak, a sziget északnyugoti partján
egy töltésszerü kavicsos félszigetnél horgonyt vetettünk s
kiszálltunk a szárazra.
Az idő mind eddig kedvezett kirándulásunknak, a tenger
tükörsimán terült el, még csak fodrocskát sem vetve, az eső
felhők szétfoszlottak s a nap fényesen kimosolygott, bár