UTAZÁS

59°
A kívánatnál is pompásabb időben, amerikai barátainkkal
rendesen a kormányhídon telepedtünk meg, beszélgetve a
magyar és az amerikai viszonyokról figyelve a tenger jelenségeit,
legeltetve szemeinket a már ismert tájakon vagy a
még nem ismerteken, t. i. azokon, melyeket hat hét előtt
éjnek idején érintettünk.
Társaságunkhoz csatlakozott egy fiatal angol is, ki ügyesen
zongorázott. Mikor az idő leszorított a hajó belsejébe,
ő szórakoztatott zongorajátékával; majd az egyik amerikai
is kimutatta gyakorlottságát e hangszeren. Megfakadt az
ének is, amerikai dalokat tanultunk, minek fejében feleségem
magyar népdalokat énekelt. Ha azután az égderüje ismét
felcsalt a kormányhídra, magyar dalsolót, amerikai dal karban
követett. A tenger reggeli azúrkék szine délutánra
smaragdzöldre változott s a halomszigetek körül sárgás, barnás,
fehéres csíkokkal tarkálott.
Itt gyönyörködhettem a delfin sajátszerű játékában is.
A termetes halalakú emlős magas ívekben kivetette magát
a tengerből, egy pillanatig ugy i méternyire a vízszine fölött
mintegy a levegőben függni látszott, majd ismét nagy locscsanással
belevágódott igazi elemébe. Jó ideig kisérte ilyen
apró gyakorlatok közt hajónkat, nem kis mulatságunkra.
MÍSKOLCZI GÁSPÁR uram Franzius nyomán irt «Jeles vadkert
»-jében elég találóan jellemzi a delfint, de erről az ugrási
játékjáról csak sejtésszerüen szól: «A delfin 4-ik neme a
czethalaknak, mely közönségesen tengeri disznónak is
neveztetik az okáért, mert hasonló orra vagyon mint a disznónak,
és valamikor magát a tengerből hirtelenséggel felüti,
szintén ugy is böffent, de igen nagyon, mint a megijedett
disznó. Valamiképen hogy azért a négy lábú állatok között
legfőbb és nemesebb az Oroszlán az ő sok szép virtusiért•:.
azonképen a Delfin is minden tengeri nagy bestiák között