UTAZÁS

hazánkon át temek Parisba hosszabb tartózkodásra. Ilyen
a i^azda^ amerikaiaknak nyári évadja.
Esős, borult időben kerülgetjük a Tsjorgosj-Nvarga vagy
Gantyíknacsct na^v félszigetet, mely csakis a keskeny kis
H^pse\icf íí'ildszorossal függ össze a szárazfölddel. A földség
ez a része Európa legeszakabbra előre tolt szárazföldje.
A tenger erősen himbálódzik, ennek daczára, az esőcseppekkel
sem sokat vesződve, a fedélzeten maradtunk, mert a
vidéket ideutazásunkkor nem láttuk, álomnak szentelt órák
alatt érintvén azt. Gamvik után közeledtünk Mehawi-hez, a
hol SVEND FoYN-nek, az újkori bálnavadászat megalapítójának,
telepe van.
Helyén való lesz itt a bálnavadászat mai állapotjárói
megemlékezni,* annyival is inkább, mert különösen Finnmarkén
kietlen partjain fontos szerepet játszik ez, nemcsak
az emberi telepedés, hanem a gazdaság szempontjából is.
A bálnavadászat nyomai visszanyúlnak a régen múlt időkbe
s minnél jobban felismerte az északi ember e fontos keresetforrás
előnyeit, annyival inkább üldözte ez óriási tengeri
emlősöket. Az ötvenes években ez az irtóháborű szinte tetőfokát
érte, azonban nem maradhatott el az öldöklés természetes
következménye sem, t. i. a leginkább üldözött fajoknak,
nevezetesen a legtöbb és legjobb zsírt és halcsontot
adó grönlandi hálnának — Balaenoptera mysticetus — és a
halcsont nélkül való, de szintén gazdag szalonnáju nagyfejű
bálnának — Physeter macrocephalus — oly rohamos
fogyása, hogy a különböző államokból évenként bálnavadászatra
induló hajók zsákmánya a fáradságos vadászat költségeit
többé nem fedezte.
A figyelem tehát önkéntelenül nagyobb mértékben for-
* A bálnavadászat ismertetését némi bővítéssel a «Term. tud. közl.» 1892
évf. 27$. füz. J4j-—352 lapjain megjelent czikkem beillesztésével adom.