UTAZÁS

111
lett legszokásosabb kiinduló pontja s az északi utazóknak
valóságos főhadiszállása.
Norvégia északi részével a közlekedést csakis a «Bergenske
og det Nordenfjeldske Dampskibs-Seiskab» hajójáratai
tartják fenn. Választhatunk pedig turista- vagy
postahajó között. Előbbiek csak jun. 20-tól juh 20-ig programm
szerint teszik meg az utat a Nordkapig és vissza
lehető rövid idő alatt, utóbbiak ellenben Norvégia egész
parti postáját továbbítják, egész éven át járnak, még pedig
Christianiából a Nordkapig hetenként kétszer, Hamburgból
Vadsőig hetenként egyszer. Azon felül a turista hajókat
rendesen külföldi utazók lepik el, míg a postahajón számra
is kevesebb az utazó, vegyesebb a társaság s norvégek is
inkább ezen utaznak, a kik az idegent itt jobban érdeklik,
mint más külföldiek.
A postahajók lassabban mennek, sok helyen kikötnek a
nagyobb fjordokba, sokszor végükig bejárnak, azonkívül a
turista-hajóknál fél árral olcsóbbak. A ki tehát a vidéket,
népet igazán tanulmányozni, élvezni akarja, idő fölött rendelkezik,
postahajót válasszon, melylyel, ha akar a Nordkapon
túl az utolsó norvég városig mehet, a svéd és orosz
határt képező Varangerfjordba. Ezeket tudva, már előre is a
postahajóra esett választásunk.
Első dolgunk volt tehát Throndjhemben a fentnevezett
hajózási társaság igazgatóságánál tájékozódni: mikor indul
legközelebb a hajó északra? Megtudtuk, hogy a hajó
«Nordstjernen» már akikötőben horgonyoz, s délben indulásra
kész, s hogy részünkre egy szobácska biztosítva lesz.
Mindössze tehát csak pár órányi időnk volt Throndhjem
számára, de ezt sem fordíthattuk a város megtekintésére,
mert a tengeri út és sarkkörben való időzésünk megkívánt
még bizonyos készületeket. Siettünk tehát vendég-