UTAZÁS

^6
Sőeledele a lappoknak. Bőréből csinálja ruháját, czipőit,
süvegét; inával varja össze öltönyét; agancsából pipát, késnyelet
és tokot, tutartót készít, s a mi kevés ezenkívül megkell
neki, az nyírfából s a most már könnyen elérhető posztóbői
vasból, vászonból telik. A larándszarvason szállítja tovább
sátrait hosszú barangolásain, tarándbőrből készült szijazattaí
kötöz, belőle szerszámot készít s ebbe fogja télen a szánvonó
tarándot.
Éppen e sokoldalúság követeli, hogy félig megszelídített
tarándcsordáik számot tegyenek, s e részben az a felfogás,
hogy a kinek 2^ darabja van, csak mint magányos ember
élhet meg belőlők; egy családnak legalább is 100 darab
kell, 200—300 darabbal jómódú, 1000 darabbal már gazdag.
A leggazdagabb lappoknak 3000 s még több tarándjuk
van; de nem sok ilyen találkozik.
A félszelíd tarándcsordák így oszlanak meg: Svédhonra
esik 220,800, Norvégiára 101,768, Finnországra 40,2oo r
Oroszországra csak 200 darabnál valamivel több; összesen
tehát 360,000-nél nagyobb számú tarándszarvas szolgálja
közvetlen a lappok érdekét s adja meg nekik az életfentartás
lehetőségét.
A falkákban tartott tarándok azonban korántsem domestikálódtak
annyira, mint egyébb más házilag tartott állatok.
Szabadon legelésznek a hegyoldalok és a fjeldek óriási területein,
ott hol legkedvesebb téli eledelük, a tarándzuzmó —
Cladonia rangiferina — terem: nyáron csak szükségből szorulnak
reá, van elég más legelni való.
Ha egy területet lelegeltek, odább vonulnak, a lapp
ember pedig felszedi sátorát, nyomán megy a jószágnak.
Nem kis dolog ilyen félvad falkát együtt tartani, s őrzésük
igazán az éberség szüntelenségét kívánja. Ragadozóállatok,
mint a medve, farkas, torkos borz, hiúz veszedelmes-