UTAZÁS

io 3
Valóságos óriási tengerszem, melynek mélysége egyik
helyen 480 méternyire fekszik a tengerszíne alatt. Partjain
mindenütt sötétzöld erdős, sziklás hegyek emelkednek, de
nem túlságos magasak s a leginkább felnyúló Skreiabergen
csúcsa is csak 708 méternyire van a tenger fölött. E tóban
él a Hunner-Örret pisztrángfaj, mely máshol alig akad.
A vasút jó ideig folyton a tó mentén halad s míg balról
szép kilátás esik a tóra és a hegyvidékre, addig jobbról
mező, erdő, legelő és szántóföld, egyes majorok folytonos
egyhangúságban váltakoznak. Norvégia leggazdagabb része
ez.
Nemsokára Hedemarken-Amt-ba, érünk, majd a Furnaesfjordon
és Akermk-en vezető töltésszerű hosszú vasúti hidon
át Hamar városkába. Itt élénk forgalom uralkodik, jönnek
mennek a sok turisták, vonatunkról át kell szállni a keskeny-vágású
Röraasbahn-vo,, a mi a sok ember, kocsitolatás
közt nem éppen könnyű, főleg idegennek.
Egy norvég úr szíves kalauzolása mellett, ki önként szolgált
útbaigazításokkal, hamarosan belekerültünk a Throndhjem
felé induló vonatra, mely leginkább angol turistákat,
lazaczhalászokat vitt.
Hedemarken-Amt-ol egész hosszában szeli a vasút s így
alkalmunk volt e sajátos területet megismerni. A vidéket
szétszórt paraszttanyák, festői kis telepedések, kevés szántóföld,
óriási fenyűerdők, középhegység jellemzi. A népesség
gyér, egy négyzetkilométerre csak öt lélek esik. Az egymástól
nagy távolságokban álló paraszttanyák körülbelül egy-egy
nemesi kúriának felelnek meg, csakhogy hasonlíthatatlanul
rendesebbek, tisztábbak. Építkezés szerint a csinos, többnyire
emeletes lakóház elől áll s körüle a gazdasági épületek
udvart képezve egymás mellett. Az épületek mind fából,
nehányja gerendákból került ki; a lakóház, hol világos, hol