UTAZÁS

H9
alakú meredek, leköszörült hegyeivel, elszórt magányos halásztanyáival,
halászhajóival, szárított halrakásaival, tengerjáró
gyér népességével ... az ország szivetája, a hol a sajátságos,
nemzeteket megkülönböztető eredeti élet dobog.
Alig látni pár, sziklafal aljában, az egyedüli soványnyiresek
és gyep táján rejtődző faházat, piros és világos barnásra
festve. Egyes halomszigeten sánczkosárforma rakásokban
nagy mennyiségű tökehalat szárításra kitéve veszünk észre, a
rakások közt birkák keresgélnek egy harapás fű után, emberek,
asszonyok sürögnek ide-oda halat rakva. A sziklákon
több helyen czéltáblákra emlékeztető fehér körök, közepén
fekete ponttal tűnnek fel, közelünkben a sziklába erősített
T alakú vasak, jeléül, hogy itt a hajók kiköthetnek. Kőrakások,
oszlopok s más mindenféle hajózási jelek sürün követik
egymást, a hajózás irányát jelölve. Néhol közvetlen a tengerszintája
fölött a sötét sziklákról meszelt négyszögletű részek fehérlenek,
melyek magyarázatát az alattuk kivetett háló adja meg.
Ezek lazaczfogók. Jól tudja a norvég halász, hogy
a lazacz a zuhatagokba és vízesésekbe felugrik, a hol tehát
ilyen nincs, nagy ravaszsággal fehérre meszeli a köveket, mesterségesen
csinálja, a mit a természet nem adott a helynek,
oda festi a vízesést. A lazacz a tengerből látja a kirívó fehérséget,
arra tart s bele kerül az állító háló uttévesztőibe, melyből
többé ki nem talál s minél jobban keresi a szabadulást,
annál jobban megzavarodik, annál biztosabban veszti el a
tájékozódást. Ezen a számításon alapulnak, a mi tóságainkon
s különösen a Fertőn mesterien készített «kürtők». Csak
hogy ezek nádból vannak s leérnek a csekély víz fenekére,
mig a norvég lazaczháló oldalai madzagból vannak kötve
s ugy vannak lerakva mint a mi állító hálóink, de nem egy vonalban,
hanem oly formában^ mint a 8-dik kép felülről mutatja.
Sydkrogő-nél ismét kikötünk. A temérdek dunnalud, bár-