UTAZÁS

4*4
Larus argentatus, marinus, canus, fuscus nagy sorozatokban öreg és
pelyhes vegyest.
Ezen kívül van még három terem külföldi madár, négy
szekrény madárcsontváz és sok madár-mellcsont.
Ebéd ideje is elmúlt mire vissza vetődtünk a Norge szállóba,
kellemetlen meglepetésünkre azonban egyelőre elestünk
éhségünk csillapíthatásától, mert az ebédlő minden zugát betöltötték
a külföldi utazók. Elmentünk tehát a következő
két legjobb szállóba, de mindenütt ugyanaz a szorongó turistamennyiség,
helyért való tolongás, várakozó, velünk egy
sorsú csoportok. Avval biztattak, hogy 4 órakor másodszor
lesz közös étkezés, legyünk addig türelemmel. Felkerestünk
egy czukrászt; thea nincs, kávé sincs, éppen csak néhány harapás
silány süteménynyel kellett megelégednünk. Végre
ütött a várva várt óra s ebédhez jutottunk, ekkor is 150-nél
többen ültünk egy asztalnál. A konyha jó volt, versenyzett
bármely fővárosi elsőrangú vendéglő főztével. Okulva a dolgon,
azonnal előre helyet rendeltünk magunknak a Norge
szálló asztalánál, itt létünk egész idejére.
A nap hátra levő órái alatt besétáltuk a város nevezetesebb
utczáit s megnéztük nagyszerű áruházait, boltjait. Különösen
ékszerész, szűcs-, pipere-kereskedés feltűnő sok
van. Jellemző norvég háziiparkészítményekből, fényképekből
szőrmékből és prémárukból egész kiállítások vannak. De a
mily sok és gyönyörű holmi csábítgatja az idegent, épp oly
drágán kínálják azokat s körülbelül még egyszer oly magasak
itt az árak mint Christianiában vagy Throndhjemben. Bergenben,
nyilván a sok angol turista révén, a reklámot is nagyon
ismerik, míg más norvég városban e téren szinte túlságos
szerénység uralkodik.
Legélénkebbek a Torvet — piacz — és a kikötők; főleg
a Vaagen-kikötő táján lüktet a pezsgő népélet. HOLBERG a