UTAZÁS

28 I
tetőtől talpig borítva volt sirályoktól s bizonyos távolból úgy
látszott, mintha be lenne havazva.
Egészen a hegy alá jártunk s ekkor megszólalt a hajó
gőzkürtje, egy ágyú lövés dördült el s pár rakéta sustorgott
a fedélzetről a hegyoldalra, hogy a madártömeg közt szétdurranjon.
Leírhatatlan, képzeletemet felülmúló látvány következett
erre (27-ik kép).
Mintha az egész hegy egyszerre törmelékké változna
vagy hófergeteg tánczolna előttem, úgy omlott le a sziklapárkányokról
a sok millió madár s köd formán, mintegy
óriási fátyol, a világtáj egyik felét eltakarta. Mint mikor a
szél ködfelhőket hajt maga előtt, úgy lebegett ide-oda ez
a sirályfelhő, megszakadozva, összesűrűsödve.
Egyes ezereket számláló csapatok kiváltak belőle,
leereszkedtek a tengerre s elborították felszínét, himbálódzva,
hajlókázva a hullámfodrokon.
BREHM e látványnál a tengert égboltozathoz hasonlítja,
melyen a sirályok a csillagok; majd sötétes habruhához,
mely millió gyöngygyei van ékesítve s azt mondja: «a lebocsájtkozott
mennyiség a tengert beláthatatlan távolságig
ellepte.»
En ezt a tüneményt már kisebb mértékben láttam.
Igaz, ezernyi sirály úszkált most is a tengeren, de csak a
hegy tövét verdeső részeket borították el, szemmel elérhető
határokon belül.
A felzúdult, szálldosó tömeg azonban féketvesztett szunyogtánczot
járt a légben, főleg a hegy ormozata fölött,
a mi messzebbről olyan forma benyomást tett a nézőre,
mintha a sötét sziklafalnak halványabb színű áttetsző udvara
lenne.
HERMÁN azt irja, hogy az ágyudurranásra, rakéta pattanásra
a hegyen ülő sirályoknak körülbelül 7 3 része kelt föl,