UTAZÁS

398
szerszámhoz is oda erősíthető volt, egy szóval a csapat nem
festett. A jelentéstétel után rögtön indultak a gyakorló térre,
vagy táborba, mely Throndhjem közelében fekszik. Ügetve,
vágtatva, lépésben, a hogyan jött, valóságos gomolyban
tódultak kifelé, hosszűfarkú sörényes, zömök lovakon, csak
nagy nehezen bontakozott ki az összevisszaságból, egy némileg
felismerhető rendes vonal. Az egész reám olyan benyomást
tett, mint egy falusi tűzoltó-egylet gyakorlata. Volt
is fogásuk az angol fotografálóknak, a kik kapva az alkalmon,
egész üteg ágyútorokként tátongó fényképező-készüléket
irányoztak az ártatlan csapatra.
Ebédre a Brittánnia szállóba mentünk, s igen jól esett a
hajóétkekhez szokott Ízlésünknek egy kis ételváltozás. A többek
közt kaptunk egy tál pompás fris északi mocsári málnát^
ezt a norvég nemzeti gyümölcsöt, mely Tromsőből eljövet,
még virágzásban volt.
Délután ismét kóboroltunk a városban, majd ellátogattunk
a «Sirius» fedélzetére is, hol PER NISSEN kapitány
bucsulátogatását fogadtuk, ki külön csak azért nézett el még
egyszer a hajóra, hogy velünk, kezet szoríthasson. Elválásunkkor
szívesen meghívott magához, mondván, akármikor kerülünk
Christianiába, szerencsének fogja tartani, ha nála
szállunk meg. Melegen ráztuk meg jobbját, viszonozva a
meghívást. Ezután végigjártunk a kikötő czölöpépítményű
rakodóházai közt, hol a lósirályok galambmódra röpködtek.
Itt egy czukrászboltra bukkanván, kíváncsiságból befordultunk
ide. Édességeket, süteményeket, czukorkákat
a norvégek nem tudnak készíteni, s valóban áll, minnél délebbre
utazunk, annál kifejlődöttebb, jobb és változatosabb
a népek édesség és czukor szeretete, s ennek megfelelőleg
a czukrászati csemegék készítési módja. Fagylalt természetesen
nem volt, kávé is rossz, de sör elég jó.