UTAZÁS

I 12
fogadónkba a Hotel d'Angleterre-be, hol mindenek előtt
megreggeliztünk, majd úti-podgyászunkat átcsomagoltuk,
azután bevásárlásokat — felszerelésünk kiegészítése czéljából
— végeztünk. Ekközben a szép fekvésű város egyenes,
széles, fasoros utezáit is alkalmunk volt kis részben legalább
bejárni, megkapni a benyomást egy igazán norvég város
életéről sajátságaival együtt, a mik Christianiában, már csak
a nagyvárosi jellegnél fogva sem nyilvánulhatnak annyira
szembeszökőleg, mint a sokkal északabbra fekvő, 24,000
lakosságú kisebb Throndhjemben. Egy ugrásra azonban a régi
székesegyházba is elmentünk, hogy legalább futólagosan, általánosságban
kapjunk róla képet addig is, míg visszautazásunk
alkalmával alaposan elgyönyörködhetünk részleteiben.
Déli 12 óra a kikötőben talált, de mivel a «Nordstjernen»
rakodásaival még nem végzett, egy ideig várni kell az
indulásra. Szobácskánkban, mely a középfedélzet alatt volt,
csakhamar kényelmesen elrendezkedtünk. Bár alig volt két
lépésnél szélesebb és 3 lépésnél hosszabb, mégis találtunk
ott egy kis bársony pamlagot, az egymás fölött álló skatulyaforma
ágyakat, mosdószekrényt — szóval mindent, a mi
kellett. Ezután a hátsó fedélzetre telepedtünk, honnét a
tengerpartra esett kilátás. Apály volt éppen, s így a part
iszapos részén egy kis madárélet fejlődött. Nagy csapatban
röpködött a sötétszürke hátú heringsirály—Larus fuscus —, a
termetre épp ekkora világosabb ezüstös sirály— Larus argentatus
—, a kisebb lósirály — Larus canus — és a sarki
halás^ká — Sterna arctica —, míg hat darab fehérbarna
tarka jeges réc^e — Harelda glaciális — ide-oda úszkálva,
hosszúra nyúlt fáczány farkukat jól kiemelve a vízből, egészíti
ki a képet.
1 órakor a throndhjemi «Christiansten»-erőd ágyúi megdördülnek,
a hajógép dolgozni kezd, a vasmacskát felhúzzák,