UTAZÁS

109
Hummelfjeld-nél ( Í 570 m.j Folgen állomásnál (544 m.)
a táj egészen havasi lesz. Nyires, tőzeges mocsarak, folyton
magas hegyek, hó és kopárság környékez. Nemsokára ez
után átlépjük Sőndre-Throndlijem megye határát s feljutunk
628 m. magasságba Röraas bányavároskához. Hatalmas
tőzegterületek, nagy buczkák, lépcsőzetes öntések, törpe
nyir — ilyen a vidék. A nép csupán állattenyészettel foglalkozhatik
vagy pedig a bányászattal. Rézbányái jól jövedelmeznek
s 200—300 munkásnak adnak kenyeret s évenkint
átlag 280,000 kg. termésrézt szolgáltatnak. Klímája rendkívül
szeszélyes, míg nyáron sokszor 30—3^° meleget mutat
a Celsius-féle hőmérő, addig télen 40—4)°-ra sülyed a
fagypont alá s a higanyt megfagyasztja. Röraas után még
Jensvold-ig emelkedik a vasút s itt 670 m. magasságban jár,
azután lejtősen megy, végre lapályba ér.
Éjfél volt, tehát a megvetett jó ágyba — akár csak otthon
— pihenésre dőltünk, kifáradva a nézéstől.
Mikor a hajnal felébresztett, derengő fátyolszürkeségben
feküdt előttünk a síkság burgonya- és zabtáblaival, éles
ellentétben a mögöttünk maradt ködben párolgó hegyvilággal.
Csakhamar a Nid-folyó partján dübörgünk s reggeli
üdvözletként élvezzük a 23 m. magasságból aláhulló Lerfos
gyönyörű vízesését, majd megcsillámlik előttünk a Throndhjemfjord
tengervize, feltűnik Throndhjem városa, a hová
bekanyarodva. Norvégia legészakibb vasúti állomásán szállunk
le.