UTAZÁS

285
fészkek az évenként a régire halmozódó új rétegek folytán
félméter magasságot is elérnek.
Végre a kisebbik fal elé (28-ik kép) kanyarodtunk; itt is
ugyanaz a mozgás, zsivajlás. A gőzkürt szaggatottan elbőgi magát,
újra felkeredik a lassan-lassan fészkeikhez térő sirályok
felhője, megint gomolyog, másokat is felragad. A torlaszon,
melynek kövei nagyrészt vakító fehérek már a madárszenytől,
hosszú párhuzamos pontozott vonalakban sorakozva ezerek
pihennek, közeledtünkre ezek is belekeveregnek a röpdösők
közé.
A tulajdonképpi madárhegy mögött, a földnyelv keleti
részén, egy kis öbölben fekszik a madárország tulajdonosának
az öreg KRAABÓL-nek magányos tanyája, fehérre festett
emeletes háza, kilencz vörösre mázolt gazdasági épülete;
ott vannak halszárogató állványai és ladikjai is.
Tromsőtől fogva volt utasaink közt egy Kossuth-szakállu
bajusztalan, szelid-borongó tekintetű öreg ember, a ki
mindig a hajó egyik árboczának dűlve üldögélt a fedélzeten
s szótlanul tekintett maga elé.
Feleségemmel mi mindig csak az «öreg Kraaból»-nak
hivtuk anélkül, hogy sejtettük volna kilétét. S íme! Svaerholtnál
egy kis ladik jön hajónkhoz — az öreg ur beszáll..
Csakugyan Kraaból volt. •
Mértföldekre járó földön nincs szomszédja, itt él családjával,
«majorságával» és jóságos szürke tekintetével — akár
csak a vidék, mely élteti őt és sirályait. Jövedelmét főképpen
a sirályfészkekből nyeri, mert fiai rendszeresen gyűjtik a
tojásokat és pénzzé teszik, hisz azok e vidéken a tyúktojást
pótolják, ízletesek tehát keresettek is. A hegy lábánál, de
magasabban is, nagyobb párkányfokokra támaszkodva hosszú
lajtorjákat látunk, melyeken a merész tojásszedők a fészkekhez
férkőznek. Azonban aránylag keveset érhetnek els>